Féltem, hogy nem fog tetszeni. Mert nagy, hangos, zsúfolt, tömeg, meg minden. Amikor megláttam az első kukát, megnyugodtam. Itt emberek laknak, és nem műanyagból vannak. :)
Mivel az amúgy öt órás úthoz hozzáadódott két időzóna, így 7 óra múlva megérkeztünk New Yorkba, a JFK repülőtérre. Sok rosszat hallottam a reptérről, bloggerek azt tanácsolták, hogy az ember próbálja meg elkerülni, mert ez a hely nem kaotikus, hanem a káosz JFK-s, szóval ez a hely maga a káosz, ha innen indulsz akkor legyél kinn fél nappal előtte és akkor talán eléred a géped. Ehhez képest mi még várost is akartunk nézni, szóval jól rákészültünk a küzdelemre, egy Kennedy repülőtér nem foghat ki rajtunk.
Mivel a hazautazás is két és fél napig tartott, ezért megérdemel pár bejegyzést. Amikor vettük a repülőjegyet, hogy minél kedvezőbb legyen az ára, ezért belementünk abba hogy hazafelé hajlandók vagyunk kétszer átszállni. Így a három repülőút, a közöttük lévő átszállási és várakozási időkkel egész szép kis többnapos túrává nőtte ki magát. :)
Ígértem, hogy Los Angelesről még bővebben. Így néhány nap távolságból, jót is rosszat is.
A blog eddig az azonnali benyomások tükre volt, most volt időm az utazás alatt feldolgozni az eddigieket. Miért is volt számomra olyan negatív Los Angeles?
Volt két hiánycikk, amire panaszkodtam az elején, hogy nem lehet beszerezni.
No, ezt picit módosítanom kell, mert végül kitartó munka után sikerült. Találtunk egy óriási méretű supermarketet, ahol 1 féle (!) dezodor közül lehetett választani. A kiszemelt áldozat egy lila Adidas volt. Itthon nincs lila, úgyhogy nem ismertem, de annyira megörültem neki hogy azonnal meg is vettem.
Rövid leszek, mert mindjárt indulnunk kell, meg az űrmúzeumon kívül egyébként is csak az END táblára jutott idő.
Los Angelesről egyszerűen - a város imádói ne olvassanak tovább :) nem nyűgözött le. És akkor még finoman fogalmaztam. Kevésbé finoman:
koszos, büdös, szemetes, zsúfolt, álszent, képmutató, rideg. Bővebben is ki fogom fejteni de most elég sietős. :)
Az Utat végigjártuk, így előbb egy búcsú Kalifornia államtól, aztán az egész úttól.
Megnéztünk egy igazi űrhajót. A program rosszul indult, mert bár interneten előre megvettük a jegyünket, ki is fizettük, mégis végig kellett állnunk egy végeláthatatlan sort a pénztárnál, mert (figyelem ez itt a 21.század, és űrkutatási múzeum!!!) - KI KELLETT NYOMTATNI. Méghozzá 2 dollárért, és azt csak a pénztárban lehet. Szóval 2 óra sorbanállás után bent voltunk.
A tizennegyedik szállásunk, Los Angeles
Kérem vissza a bogarasat!
Ezért talán itt lesz 3G lefedettség, így most már tényleg online nyomonkvethető merre járunk: http://runkeeper.com/user/utonvagyunk/activity/199258920
Ma Barstow-San Bernardino volt a táv. Ez a maga 100 mérföldjével kicsit kevés egy napra, de csak így tudtuk beiktatni a Wigwam Motelt, ami pedig a "mindenképpen" dolgok egyike volt. Nem bántuk meg, hogy mára több időt hagytunk, így a nap olyan laza, mászkálós, nézelődős, sétálós, pancsolós lett. Látványosság meg bőven akad ha az ember nem rohan, hanem kinyitja a szemét - meg a térképét.
A tizenharmadik szállásunk, San Bernardino
A legesleg és még leg...leg...leg hely. :) TÖKÉLETES!
Napfényes reggelre ébredtünk. A reggeli meglepetés-vendégünkről már írtam. Ma a tervben nem volt komolyabb látványosság, csak menni az úton, Barstowig, ami kevesebb mint 200 mérföld, úgyhogy laza, kényelmes nap igérkezett.
Barstow előtt, az úttól 7 mérföldre van a híres szellemváros, Calico. Azért szellemváros, mert az ezüstláz után teljesen kiürült, és lepusztult. Annyiban különbözik mégis a többi szellemvárostól (mert sok van), hogy ezt teljesen helyreállították a kornak megfelelően, és mintegy óriási szabadtéri múzeumként üzemeltetik. Az útról már messziről látszik a felirat.
A tizenkettedik szállásunk, Barstow
A tegnapi szállásunkhoz egy kis kiegészítés.
Ugye azt a blogban már írtam, hogy első napon egy nagy szupermarketben megvettem a legjobb barátomat, a RAID rovarirtót. Nagyon utálom a rovarokat, ezért bárhova megyek, az első hogy kijelölöm velük a demarkációs vonalat, ameddig övék a terület, és ahonnan az enyém. Ha azt átlépik, akkor semmilyen eszköztől nem riadok vissza.
Eddig erre nem volt szükség, tegnap mégis elővettem, csak a biztonság kedvéért (kicsit nagynak ítéltem a rést az ajtó alatt), és fújtam vele egy csíkot a küszöbre, az ajtótokra, az ablak köré.
Ma átléptünk Kaliforniába, ezért a szokott módon búcsúzunk Arizónától, mégha Tomi el is bohóckodta. :) És mégha Arizonában nincs a táblákra írva az állam neve. :(
Hello, California!
Las Vegasból visszajövet éppen útba esett, ezért tettünk egy kirándulást a Hoover-gáton. Felejthetetlen élmény.
A tizenegyedik szállásunk, Needles
A 66-os út legveszélyesebb szakasza az Oatman Highway, ami egy folyó által létrehozott áramlási területen átszeli a Fekete-hegységet. Két érdekessége van: az egyik, hogy a különböző erek és patakok úgy keresztezik az utat, hogy nincs az út kiemelve (a víz átfolyik az úton), csak egy tábla figyelmeztet arra, hogy éppen egy átfolyó patak következik, és ha a víz magas, akkor ne hajts bele. Ez a kisebbik. A nagyobbik, hogy az út nagyon éles hajtűkanyarokkal mászik fel a hegyre majd jön le róla, és igen rossz állapotban van.
A mai terv az volt, hogy szép nyugodt de folyamatos tempóban elautózunk Las Vegasba.
Nyugodtnak nyugodt volt, de nem annyira folyamatos. Útközben gyakran megálltunk, mert a 66-os úton sok látnivaló van ezen a szakaszon. Itt a kanyonok környékén is azt tapasztaltuk, hogy a keleti parthoz hasonlóan, büszkék az útra, és igyekeznek az emléket ápolni, fenntartani.
A kanyon kapuja
A tizedik szállásunk, Las Vegas
Las Vegas nagyon egyedi. Egyedibb mint gondoltam. Nagyon zsúfolt, nagyon színes, nagyon fényes, nagyon hangos. Nagyon sokszínű, mintha az ember valami rajzolt-képzelt-műanyag játékba csöppent volna, aminek minden alkatrésze össze-vissza működik, de valahogy mégis egyben tartja valami.
Ma a 66-os szempontjából egy métert sem jutottunk előre, de cserébe kirándultunk egy napot a Grand Canyonba, ami megér egy külön bejegyzést, ott részletesen leírtam.
Ehhez kellett a programban némi változtatás. Eredetileg az volt a terv, hogy a Grand Canyonnak ezt a részét kihagyjuk, és tovább megyünk Las Vegasba. Már a szállást is lefoglaltuk, nagyon olcsón egy nagyon jó szállodában, mert valamiért hétköznap 1/10 (!) áron adják ki a szobákat. A nappali terv az volt, hogy elmegyünk a Grand Canyon nyugati felére, ahol van egy nagyon érdekes látnivaló. A neve Skywalk. Ez egy patkó alakú üvegből készült kilátó (az alja is üveg), ami kinyúlik a kanyon fölé, és lehet rajta sétálgatni.
Jól hangzik, de amikor utánanéztünk az "apróbetűs" résznek is, akkor inkább úgy döntöttünk, változtatunk a programon.
A kis kanyonnal és a kráterrel való bemelegítés után eljött a főszereplő ideje is, ma meglátogattuk a Grand Canyont.
Talán nem mindenki tudja hogy a hely nem csak a nagy sziklák között húzódó repedésről híres, hanem egy óriási nemzeti parkról van szó, rengeteg különleges növénnyel és állattal, valamint színes kultúrával. A szakadékos Facebook kép elkészítése után is bőven van látnivaló, szerintem egy hét is kevés lenne hozzá. Nekünk csak egy napunk volt, így megpróbáltuk ezt a lehető legjobban kihasználni.
Már jártam néhány országban, és úgy tűnik, mindegyiknek saját "csapkultúrája" van. Mármint a zuhany, kád, mosdó, wc stb. víz-eresztő alkatrészére gondolok. Igazi fejtörő is tud lenni, hogy az ember elérje hogy a meleg és hideg víz megfelelő arányban jöjjön a csapból, és hogy egyáltalán jöjjön.
Itt a mosdó csapjaival nincs gond, egyszerű megoldani, majdnem olyan mint otthon. Azonban a zuhany csapja már faladvány, a wc lehúzása meg igazi kihívás.
A mai terv az volt, hogy eljussunk Flagstaffba, nem volt különösebb extra program betervezve. Szerencsére mégis adódott egy nem várt plusz, a Meteor kráter megnézése, amiről írtam egy külön bejegyzést is.Hamar átértünk Arizónába, így Új-Mexikótól a megszokott módon búcsúzunk:
Hello Arizona!
Hatalmas dekorációk, falfestések, és egy igazi gépszörny!
Erre a különleges helyre véletlenül akadtunk rá, köszönet a RoundTrip66 Ipad alkalmazásnak. Csak megemlítette, hogy -bár nem tartozik a 66-os út múltjához- ha már valaki erre jár, vétek elmenni mellette, hiszen az úttól mindössze 6 mérföldre van.
A kilencedik szállásunk, Flagstaff
A mai 66-os úti táv rövid volt, csak Gallupig kellett eljutnunk, mert onnan a 66-os útról egy kis kitérőt terveztünk. Így a mai fő látványosság kanyonnézés volt, arról egy külön bejegyzést is feltettem.
Ma egy kis kitérőt tettünk a 66-os útról. Nem is olyan kicsit, mert 90 mérföldes út, és oda-vissza kellett megtennünk, mert nincs alternatív útvonal.
De megérte a fáradtságot, ezt a kirándulást vétek nem betervezni ha az ember ezen a környéken jár. Segít legyőzni a tériszonyt...
Ma csak néhányat láttunk, ennek két oka is van: az egyik, hogy viszonylag rövid volt a táv (mármint a 66-oson), másik ok, hogy úgy tűnik, az indiánok nem kedvelik ezeket a monumentális műdolgokat. :)
A nyolcadik szállásunk, talán a legjobb.
A Kedves olvasó meg nézhet minket: http://runkeeper.com/user/utonvagyunk/activity/196004900
A hetedik szállásunk, Albuquerque
Reggel hideg időre ébredtünk, tegnap emlegettem a melegholmit, most szükség volt rá. Mint utóbb kiderült, nem kellett volna bedőlni a kis hűvösnek, mert délre ismét 36 fok körüli meleg volt.
A mai termés, Texasból és New Mexicoból.
A hatodik szállásunk, Motel 6 Amarillo, Texas
A mai termés Oklahomából és Texasból, különleges darabokkal.
Esős, borús reggelre ébredtünk. Ennek ellenére nagyon fülledt meleg volt, úgyhogy a melegholmi továbbra sem került elő. Nagyon előrelátón tegnap kimostam egy pólót, mert annyira meleg van, hogy -bár minden napra hoztam egyet és megfogadtam hogy nem mosok- a fekete színű póló ijesztően közel került. Apropó, jótanács kezdő Route66 túrázóknak: a fekete póló kerülendő, mert azon túl hogy hülyének néznek benne a 38 fokban, még meg is sülsz. :)
Így indult a nap
Több állam óta vártam egy ilyen múzeumot. Rejtély hogy miért nincs belőle több. Most hogy végre ráakadtunk egyre, be is jártuk. A múzeum szabadtéren van (nincs belépő vagy kerítés, mindenki ott és úgy sétálgat, ahol és ahogy akar, fűre lépni szabad). Ahogy belépünk, beszippant a történelem.
Weatherford kicsi városka, de kiemelkedett a többi közül, rendezettségével, szervezettségével, ahogyan a 66-os út relikviáit őrzi, ahogyan megpróbálnak a turistáknak minél többet megmutatni magukból.
A 66-os útnak fénykorában hatalmas forgalma volt, így sorban nőttek ki a városok, a városokban pedig nyüzsgő élet, sok-sok üzlet. Az autópálya megépülésével azonban az üzletek legnagyobb része vásárló híján tönkrement, a helyi lakosságnak nem volt rá szüksége, és nem tudta eltartani. A probléma az úton a kontinens belsejében elhelyezkedő városokat mélyebben érintette mint a partokhoz közelebb lévőket, mert míg azok a városok uticélok is lettek az utazgató embereknek, addig a belső, kevésbé felkapott helyeket a célforgalom elkerülte.
Ma további Verdás relikviákra bukkantunk. Talán már említettem korábban, a Verdák rajzolói minden szereplőhöz és környezethez létező modellt kerestek, ezek alapján találták ki a figurákat.
Megtaláltuk a benzinkutat, ami a filmben a hegytetőn van:
Az ötödik szállásunk, Oklahoma City
...a végéhez közeledik. Megállapíthatjuk, hogy a zöld banán Amerikában is ugyanolyan, mint otthon. És ugyanúgy végzi. :)
Ma is láttunk monumentális dolgokat, íme a termés:
Nagyon meleg napra keltünk reggel. Szerencsére a légkondi jó volt a szobában, úgyhogy ezzel csak akkor szembesültünk, amikor kinyitottuk az ajtót. (Később a kocsi 97 Fahrenheit értéket mutatott kintre, ami Celsiusban 36 körül van)
Alig volt kitáblázva. Az alig azt jelenti, hogy egy párcentis deszka jelezte az út mellett, hogy (aki már órák óta keresi) erre találja. Ha valaki nem kimondottan keresi, biztosan úgy megy el mellette, hogy a létezéséről sem tud.
Mi bizony kerestük - és meg is találtuk. Szerényen megbújt a fák között, amennyire egy világ legnagyobb totemoszlopa meg tud bújni. :) A teteje leleplezte ahogy kilógott a fák közül.
Itt lehet a nyomunkat követni: http://runkeeper.com/user/utonvagyunk/activity/194722036
http://runkeeper.com/user/utonvagyunk/activity/194800767
Ideje pár szót ejteni arról, hogy hogyan nem tévedünk el.
A kitáblázottság elég változó, néha a kelleténél több, néha kevesebb, néha a tábla túl hamar van, néha nincs is vagy ott ahol már előbb oda kellett találni. A 66-os ráadásul kicsit "spagetti" útvonal, néha akár 3 felé is elágazik, és el kell dönteni hogy ebből melyik, és vajon mit hagyunk ki.
Egy nagy segítségünk van, egy kis Iphone app, amit 0,89 Euróért vettem az Appstore-ban, nagyon-nagyon megérte!
A negyedik szállásunk, Vinita
Pontos címe: 110 West Dwain Willis Avenue, Vinita, OK 74301
U.S.A.
Ingyenes szolgáltatások: Wifi, parkoló
Kijelentkezési idő: de. 11.óráig
Ma elbúcsúztunk Missouri államtól is.
De előtte még megtettünk jónéhány mérföldet. Az út nagyobb része kihalt volt, egy új lakóformát ismertünk meg, a farmot. Sok farmot láttunk. Hatalmas terület, valahol egy ház rajta (néha egész kastély), a többi szántóföld vagy legelő. Jellegzetes fakerítése van, vízszintes deszkákból.
A farmok között egy-egy erdős terület. Láttunk több olyan hidat is, mint a Chain of Rocks, csak a kicsinyített változatában.
Mai utunkon nagyon sok Verdákkal kapcsolatos díszítést láttunk az úton. Kansas nagyon pici csücskét érinti az út, de úgy látszik, ők a legnagyobb Verdák-rajongók, mert már az első városban olyan a hangulat, mintha Kipufogófürdő lenne, felújítás előtt.
Beértünk a városba
A mai termés:
Béka ül a fűben
Gigafagyi
St.Louisban láttunk egy érdekes liftet, ahol -gyengébbek kedvéért?- nem számozva voltak a szintek, hanem színezve.
Nyomjuk meg a megfelelőt...
...és oda megyünk
St.Louis nagyobb mint gondoltuk. Sok időnk nem volt rá, ennek legnagyobb része arra ment el, hogy találjunk egy parkolóhelyet, ahol elhagyhatjuk a kocsit. Második körözésre sikerült egy nagy parkolóházat találni, annak már a második szintjén hegyekben álltak az üres helyek. Mindez óránként pár dollárért, nagyon baráti áron.
Beértünk a városba
Amikor a T-Mobbile lefedettsége is úgy gondolja hogy működjön a mobilinternetünk, akkor a RunKeeper szolgáltatásával élőben nyomon lehet követni merre járunk. Ehhez nem kell mást tenni, csak ezt a linket megnyitni: http://runkeeper.com/user/utonvagyunk/activity/194303020
Illetve bátran legyete RunKeeperen is ismerősök, meg lájkoljatok a faccebookon is: https://www.facebook.com/UtonVagyunk
A harmadik szállásunk, Rollában
Pontos címe: 812 S Bishop Ave, Rolla, MO 65401
U.S.A.
Ingyenes szolgáltatások: Wifi, parkoló, medence
Kijelentkezési idő: de. 11.óráig
Mindenképp útba akartuk ejteni. Sikerült, bár a körülmények nem annyira kedveztek. Először is, csúsztunk az idővel (St.Louis nem is olyan egyszerű közlekedésben mint képzeltük), másodszor, árad a Missisipi, úgyhogy a szó szoros értelmében ki volt centizve.
Amikor a 66-os út történelméhez gyűjtöttem anyagokat, belefutottam egy nagyon szívbemarkoló, és tragikus történetbe. Egy krimibe, amit az élet írt. A krimiket szeretem (bár a megtörténteket nem annyira), de ahogy kutattam a neten, egyik találat jött a másik után, úgy tűnik, ennek a hídnak már ez marad a fő nevezetessége. A történetet nehéz volt kibogozni, mert csak angol nyelvű találatok voltak, ráadásul közöttük sok FBI feljegyzés (aki nagyon jól tud angolul, azt is megizzasztotta volna hát még engem). A tényeket mellőzöm, aki akar, rákeres.
...néha ugye követi a helyismerettel rendelkezőt, ahelyett hogy az eszére hallgatna.
Az a vicc jutott eszembe a szőke nőről, aki bemegy a parkolóba, csak azért mert az előtte levő is bement. Na igen, ez mi voltunk. Történt ugyanis, hogy a szupermarketben láttunk fura gyümölcsöket, amiről fogalmunk se volt hogy micsoda, és mellettük egy hatalmas hegy banán, egészen sötétzöld banán méghozzá. Nem egy kicsit zöldes, hanem olyan rendesen, mint egy görögdinnye. Ha otthon vagyunk, fujjogva továbbállunk. De...
A mai hatalmas dekoráció kínálat:
Az elmulasztottak, Springfield és Rolla között:
Ma elbúcsúztunk Illinois államtól.
Egyre több helyen hozzák rendbe az eredeti nyomvonalat, és kiteszik a táblákat.
A történelmi 66-os nem "igazi" út, vagyis nem hivatalos mint közlekedési út, a nyomvonal több úton halad, barna színű emléktáblák jelzik az útját.
Összegyűjtöttem pár dolgot, ami nagyon jellemző Illinois vidékeire (lehet hogy más államra is, de azt még nem tudom).
Az üzletek, szolgáltatók szívesen díszítik épületeiket, környezetüket hatalmas műanyag (vagy olyasmi) szobrokkal. Mondhatnánk hogy giccsesek, de nem azok! Nagyon jól néznek ki szerintem, és igazi hangulatot varázsolnak. Emellett nagyon feltűnőek. Ha éttermem lenne, már építenék is egy hatalmas rózsaszín párducot. :) Íme néhány:
Korán keltünk, a mai nap célja Springfield elérése volt.
Ma már "Route66-osabb" volt az út hangulata, ahogy kiértünk Chicagóból. Sajnos néha elég nehéz megtalálni az Utat, de csak néhányszor kellett forgolódnunk (ebből csak egyszer autópályán :)) Sok helyen az autópálya mellett megy az út, akkor kanyarodik el, amikor lakott település következik, mert természetesen az autópálya azokat nem érinti, a 66-os viszont igen.
A második szállásunk, Springfield.
Pontos címe: 3125 Widetrack Drive, Springfield, IL 62703
U.S.A.
Ingyenes szolgáltatások: Wifi, parkoló
Kijelentkezési idő: de. 11.óráig
Ez is egy minisorozat lesz. Bármilyen meglepő, vannak olyan árucikkek, amiket szinte lehetetlen beszerezni. Vagy nem jó helyen keressük őket.
Kb 6 helyen kerestük, a legnagyobb szupermarketben is, ami mellett a Tesco hátulgombolós napközisként szégyenkezhet, de NINCS. Rejtély, hogy az amerikai nők mivel fújják magukat.
Mindenhol kerestük, már Frankfurt óta, de NINCS.
Új minisorozat nyílik a blogon belül. A fura tárgyak és fura szokások kategóriába soroljuk azokat a dolgokat, amik...furák. :) Meghökkentők, szokatlanok, vagy számunkra (még) nem egészen érthetők.
Az első teljes nap, az utazás második napja. Igen, igaza volt az összes bloggernek aki azt mondta hogy a Route66 túrában 2 nap Chicago, 2 nap Los Angeles, ezt nem lehet megúszni. Ebből az előbbiről meggyőződtünk, valóban nem tudtunk elszakadni innen :)
Két tényező lassított:
Frissítettem a kocsi és a szállás oldalakat, azokat is érdemes újra megnézni.
Mivel a képek feldolgozásával mindig kicsit lemaradásban vagyunk, így több oldal is fog visszamenőleg frissülni, érdemes néha rákattintani.
A második szállásunk ugyanaz mint az első, csak pár különbség van:
1. nem volt foglalásunk, így most 55 USD lett (alkudozás után, mert az első ajánlat az volt hogy nincs szoba, a második 65 USD, amit sikerült lealkudni 55-re)
Az útlevélvizsgálat (és a bevándorlási ellenőrök megnyugtatása hogy TÉNYLEG turisták vagyunk) könnyen, gyorsan zajlott, a bőröndjeink sem keveredtek el. Nem voltak igazak a pletykák arról sem, hogy az O'Hare reptéren káosz lenne, és a csomagjainkat se szedték szét (ki sem nyitották). Úgy látszik ez a Route 66 valami varázsszó errefelé, mert mindenki elmosolyodik és bravózik amikor megemlítjük.
Nagyon nagy tetszést vált ki mindenkiben hogy magyar létünkre ez a történelmi nevezetességük érdekel minket.
Gyönyörű idő, viharnak nyoma se. Mégidővel is jól állunk. Mivel a gyomrom majd kilyukad az éhségtől, de nem szeretnék Dollárt Euróra váltani, úgyhogy fogyózunk, és reménykedünk benne hogy majd a Chicagoba menő gépen több kaja lesz. (Update: ha-ha-ha kis naiv)
A cigi is egyre jobban hiányzik, füsttel a gyomrában az ember nem éhes. Szóval mivel Frankfurtban elvileg van dohányzó a reptéren, hát kerestünk egyet.
Igazi búcsúztató bizottság gyűlt össze, kikísért minket a reptérre mindhárom gyermekünk, anyukám, és persze Miki.
Hát elérkezett. Tegnap pakoltunk egész nap, azután bőrönd súlyellenőrzés. A maximális súly 23 kg lehet személyenként, ezen kívül lehet vinni 1 db kézipoggyászt és 1 db retikült.