Las Vegas nagyon egyedi. Egyedibb mint gondoltam. Nagyon zsúfolt, nagyon színes, nagyon fényes, nagyon hangos. Nagyon sokszínű, mintha az ember valami rajzolt-képzelt-műanyag játékba csöppent volna, aminek minden alkatrésze össze-vissza működik, de valahogy mégis egyben tartja valami.

Az épületek, és az emberek is hihetetlenül vegyesek. Tíz perc séta után fel sem tűnik ha szembe jön a kengyelfutó gyalogkakukk vagy Marilyn Monroe. Az emberek sűrűn összepréselődve áramlanak mint valami folyó amelyik nem tudja eldönteni merre akar folyni. Van aki vietnami gumipapucsban csoszog a sivatagi portól fekete sarokkal, van akin magastalpű tűsarkú flitteres cipő. Van aki szmokingban feszít, mások lyukas pólóban hatalmas átázással a hónuk alatt, térdig érő pálmafamintás nadrágban. Kinek Prada táskája, kinek nyakba akasztós műanyag szütyője. 

Hoztam magunkkal normális ruhát (na nem flitterest meg ilyesmit, csak amiben nem nézek ki Texasi farmernek) , de a 38 fokban nem fűllött felvenni, meg már a városba jövet megállapítottam, hogy ez az a hely, ahol ha a pizsamámban mennék ki sétálni, az se tűnne fel senkinek, úgyhogy Vegas vagy nem, mégiscsak maradt a farmer-póló kombó. Különösen, hogy az (amúgy kiváló fölött teljesítő) Iphone akkumulátora ismét 20%-ot mutatott, én pedig fényképezni és videózni akartam, így muszáj volt egy gigászi hordozható akkumulátort is belegyömöszölni a ruházatomba, némi zsinórrengeteggel egyesítve a kütyűket. Itt az se lenne látványosság, ha a paksi atomerőművet szerelném magamra (egy Iphone számára az lenne az ideális, imádom, de folyton lemerül, az tény), úgyhogy elindultunk.

Vegas vagy nem, a kütyűnek enni kell

Tomira azért rábeszéltem egy normális cipőt, ne hozzunk már szégyent Európára azzal a széttaposott kínai ...nemmondommivel. :) A sokezer ember elkapott beszélgetéséből ítélve öreg kontinensünk így is annyira szerényen képviselte magát, nem csak a városban, hanem az egész úton (egyetlen német házaspár, és egy lengyel család), hogy azért...na.

Kiléptünk a szállodánk ajtaján, és az első mellbevágó dolog a hőmérséklet volt. Sok ezer meg ezer légkondi ontja a meleget az utcára, a fülledt és a meleg szavunk nem adja vissza az érzést. Az elsőt az ajtó adja, amin sose veszem időben észre hogy PULL, és nem PUSH, majd mikor levakartam magam az üvegről, a másodikat, sokkal nagyobbat, a meleg adja. Mintha mikróba lépnénk, amit turbó olvasztó módba kapcsoltak. Kis fuldoklás után (meleg + illatfelhők + a fentebb említett pólók) kitolakodtuk magunkat az utcára. Hogy közben a szállodában hányszor tévedtünk el, arról szerényen most nem ejtek szót, csak egy rövidet: itt bármerre mész, az út mindig a kaszinóba vezet. Ha akarod, ha nem. És tuti hogy csak bejárata van. Az EXIT feliratok is másik kaszinóba vezetnek, vagy körbe-körbe.

Végül kiértünk az utcára, ahol is a harmadikat a hangerő adja. Non-stop 24/7 üzemmódban ordítanak a hangszórók, különböző zenékkel, a tömeg pedig ezt próbálja túlkiabálni különböző nyelveken. Végigsétáltuk a főutcát oda az egyik oldalon, vissza a másikon. Közben csak néhányszor tévedtünk  el, és csak pár kaszinóban kerestük a kijáratot. :)

Az utca telis tele van jelmezesekkel, azonban természetesen ha lefényképezed őket, illik fizetni. Akár le is fényképezkedhetsz velük, akkor még inkább illik fizetni. Tulajdonképpen az ember benyomása ebben a városban az, hogy mindenképpen illik fizetni, sőt, itt nem is emberek mászkálnak, hanem bankkártyák. Sikerült betévednünk egy Pláza-szerű labirintusba, ahol csakis olyan Gucci - Prada - Rolex meg ilyesmi üzletek voltak, és túl azon, hogy nagyon csillogó (a köbön) és szép (mintha valami filmben lenne), nem tudom felfogni az egésznek a célszerűségét. Persze ez Vegas, itt nincs célszerűség. Olyan érzés volt, hogy az emberek ide jönnek kiengedni a gőzt, és elkapja őket a gépszíj, nem kontrollálják hogy mit csinálnak, mint egy óriási porszívó, szippantja be őket ez a mesevilág (és szippantja üresre a pénztárcájukat).

Itt csak bejáratok vannak

Zsákutca

A zsákutca csak akkor derül ki ha bemegyünk

Néha jön egy Superman

A sötét úr figyel

 

Pár dollárért fényképezkedhet velük a járókelő

Lassan vége a munkaidőnek

Én is bűnbe estem, de ki tud ellenállni egy ufónak?!

A kaszinók kaszinója előtt

Még nem voltak elég részegek az emberek a házasságkötéshez

Mert varázsa van, az nem vitás. Az embernek kedve lenne ezt is azt is megvenni, hol egy különleges fagylalt, hol egy gyönyörű ruha, hol valami extra ital, meg amúgy is. A különböző night clubokba és peep show-kba lasszóval csábítják az embereket, ingyenbelépőket osztogatnak minden sarkon, jelmezes emberek szólítanak meg, ömlik minden ami földi öröm: étel, ital, édesség, alkohol, szex, és persze a szerencsejáték minden mennyiségben. A carpe diem tökéletes varázsa mindenkit megkísért ebben a városban, vajon holnap reggel hányan távoznak kifosztva, ki tudja. Itt minden van, és csak ma van minden nap.

Kívülállók maradtunk, szépen visszasétáltunk a szállodába, holnap még hosszú út áll előttünk, vissza a 66-osra, és tovább az Úton. Csodálatos, meseszép. Kár lett volna kihagyni, de nem volt az az érzésem, mint a kanyonban, hogy de kár hogy mennünk kell.