Megnéztünk egy igazi űrhajót. A program rosszul indult, mert bár interneten előre megvettük a jegyünket, ki is fizettük, mégis végig kellett állnunk egy végeláthatatlan sort a pénztárnál, mert (figyelem ez itt a 21.század, és űrkutatási múzeum!!!) - KI KELLETT NYOMTATNI. Méghozzá 2 dollárért, és azt csak a pénztárban lehet. Szóval 2 óra sorbanállás után bent voltunk.

Barstow előtt, az úttól 7 mérföldre van a híres szellemváros, Calico. Azért szellemváros, mert az ezüstláz után teljesen kiürült, és lepusztult. Annyiban különbözik mégis a többi szellemvárostól (mert sok van), hogy ezt teljesen helyreállították a kornak megfelelően, és mintegy óriási szabadtéri múzeumként üzemeltetik. Az útról már messziről látszik a felirat.

Las Vegasból visszajövet éppen útba esett, ezért tettünk egy kirándulást a Hoover-gáton. Felejthetetlen élmény.

​

A 66-os út legveszélyesebb szakasza az Oatman Highway, ami egy folyó által létrehozott áramlási területen átszeli a Fekete-hegységet. Két érdekessége van: az egyik, hogy a különböző erek és patakok úgy keresztezik az utat, hogy nincs az út kiemelve (a víz átfolyik az úton), csak egy tábla figyelmeztet arra, hogy éppen egy átfolyó patak következik, és ha a víz magas, akkor ne hajts bele. Ez a kisebbik. A nagyobbik, hogy az út nagyon éles hajtűkanyarokkal mászik fel a hegyre majd jön le róla, és igen rossz állapotban van.

Las Vegas nagyon egyedi. Egyedibb mint gondoltam. Nagyon zsúfolt, nagyon színes, nagyon fényes, nagyon hangos. Nagyon sokszínű, mintha az ember valami rajzolt-képzelt-műanyag játékba csöppent volna, aminek minden alkatrésze össze-vissza működik, de valahogy mégis egyben tartja valami.

A kis kanyonnal és a kráterrel való bemelegítés után eljött a főszereplő ideje is, ma meglátogattuk a Grand Canyont.

Talán nem mindenki tudja hogy a hely nem csak a nagy sziklák között húzódó repedésről híres, hanem egy óriási nemzeti parkról van szó, rengeteg különleges növénnyel és állattal, valamint színes kultúrával. A szakadékos Facebook kép elkészítése után is bőven van látnivaló, szerintem egy hét is kevés lenne hozzá. Nekünk csak egy napunk volt, így megpróbáltuk ezt a lehető legjobban kihasználni.

Erre a különleges helyre véletlenül akadtunk rá, köszönet a RoundTrip66 Ipad alkalmazásnak. Csak megemlítette, hogy -bár nem tartozik a 66-os út múltjához- ha már valaki erre jár, vétek elmenni mellette, hiszen az úttól mindössze 6 mérföldre van.

Ma egy kis kitérőt tettünk a 66-os útról. Nem is olyan kicsit, mert 90 mérföldes út, és oda-vissza kellett megtennünk, mert nincs alternatív útvonal. 

De megérte a fáradtságot, ezt a kirándulást vétek nem betervezni ha az ember ezen a környéken jár. Segít legyőzni a tériszonyt...

​

Több állam óta vártam egy ilyen múzeumot. Rejtély hogy miért nincs belőle több. Most hogy végre ráakadtunk egyre, be is jártuk. A múzeum szabadtéren van (nincs belépő vagy kerítés, mindenki ott és úgy sétálgat, ahol és ahogy akar, fűre lépni szabad). Ahogy belépünk, beszippant a történelem.

Weatherford kicsi városka, de kiemelkedett a többi közül, rendezettségével, szervezettségével, ahogyan a 66-os út relikviáit őrzi, ahogyan megpróbálnak a turistáknak minél többet megmutatni magukból.

Alig volt kitáblázva. Az alig azt jelenti, hogy egy párcentis deszka jelezte az út mellett, hogy (aki már órák óta keresi) erre találja. Ha valaki nem kimondottan keresi, biztosan úgy megy el mellette, hogy a létezéséről sem tud.

Mi bizony kerestük - és meg is találtuk. Szerényen megbújt a fák között, amennyire egy világ legnagyobb totemoszlopa meg tud bújni. :) A teteje leleplezte ahogy kilógott a fák közül.

St.Louis nagyobb mint gondoltuk. Sok időnk nem volt rá, ennek legnagyobb része arra ment el, hogy találjunk egy parkolóhelyet, ahol elhagyhatjuk a kocsit. Második körözésre sikerült egy nagy parkolóházat találni, annak már a második szintjén hegyekben álltak az üres helyek. Mindez óránként pár dollárért, nagyon baráti áron.

Beértünk a városba

Mindenképp útba akartuk ejteni. Sikerült, bár a körülmények nem annyira kedveztek. Először is, csúsztunk az idővel (St.Louis nem is olyan egyszerű közlekedésben mint képzeltük), másodszor, árad a Missisipi, úgyhogy a szó szoros értelmében ki volt centizve.

Amikor a 66-os út történelméhez gyűjtöttem anyagokat, belefutottam egy nagyon szívbemarkoló, és tragikus történetbe. Egy krimibe, amit az élet írt. A krimiket szeretem (bár a megtörténteket nem annyira), de ahogy kutattam a neten, egyik találat jött a másik után, úgy tűnik, ennek a hídnak már ez marad a fő nevezetessége. A történetet nehéz volt kibogozni, mert csak angol nyelvű találatok voltak, ráadásul közöttük sok FBI feljegyzés (aki nagyon jól tud angolul, azt is megizzasztotta volna hát még engem). A tényeket mellőzöm, aki akar, rákeres.

Egyre több helyen hozzák rendbe az eredeti nyomvonalat, és kiteszik a táblákat.

A történelmi 66-os nem "igazi" út, vagyis nem hivatalos mint közlekedési út, a nyomvonal több úton halad, barna színű emléktáblák jelzik az útját.

Az O’Hare nemzetközi repülőtér Chicagoban, a belvárostól kb. 27 kilométerre található. Az American Airlines második legnagyobb bázisa.
2011-ben a világ 4. legforgalmasabb repülőtere lett, 66,7 millió fő fordult meg itt. (A győztesek: 1. Atlanta, 2. Peking, 3. London, Heathrow)

Az első gondolatok 1920 környékén születtek, az amerikai úthálózat korszerűsítéséről, átszervezéséről. Cyrus Avery, egy oklahomai autópálya-biztos vezette sikerre, hogy összekössék Chicago-t Los Angeles-el, az ő szülővárosán, Tulsa-n keresztül.
​1925-ben, az év nagy részében az érintett társaságokkal dolgozott annak érdekében, hogy több száz meglévő utat kössenek össze egy új rendszerben. Hivatalosan 1926 november 11-én alakult meg a 66-os út, Chicago-tól Los Angeles-ig 2448 mérföldnyi (3940 km) útszakaszt egybefoglalva. Ezzel az államok egyik meghatározó, kelet-nyugati artériájává vált. 

41,879607, -87,624977 avagy a túra, de nem az utazás kezdete. Itt található a 66-os út kezdetét jelző tábla. Semmi csicsa, semmi istenítés, egy puritán villanyoszlopon egy "Begin" felirat. Vele szemben egy gyorsétterem.

Első nap este érkezünk meg majd Chicagoba. Előre láthatólag keresünk egy motelt, megszállunk, majd pár óra alvás után neki indulunk. Beszámolók alapján nem lesz nehéz korán kelni, mert a -7 óra eltérés miatt ki fog dobni az ágy, meg hát a repülőn sem nagyon lehet mit csinálni.