Alig volt kitáblázva. Az alig azt jelenti, hogy egy párcentis deszka jelezte az út mellett, hogy (aki már órák óta keresi) erre találja. Ha valaki nem kimondottan keresi, biztosan úgy megy el mellette, hogy a létezéséről sem tud.

Mi bizony kerestük - és meg is találtuk. Szerényen megbújt a fák között, amennyire egy világ legnagyobb totemoszlopa meg tud bújni. :) A teteje leleplezte ahogy kilógott a fák közül.

Maga a park gyönyörű, zöld, mindenhol bejárható. A dolgokat meg lehet fogni, a gyerekek felmászhatnak a totemekre, nincsen mindent a szemnek, ami elérhető az meg is fogható. A totemeken kívül egy kis ajándékbolt is van, oda csak bekukkantani tudtunk ablakon keresztül, mert kicsit korán érkeztünk (pár perccel dél előtt), a dolgok délben nyitnak. 

Oda is jött hozzánk a hölgy (gondnok féle), nagyon kedves volt, kérdezte hogy be akarunbk-e menni az ajándékboltba, mert akkor megkeresi a kulcsot. Mondtuk neki hogy nem sürgős. Fellélegzett, merthogy nem találja a kulcsot. Aztán még érdeklődött hogy a restroomba (wc :)) akarunk-e menni, mert ha igen, akkor gyorsabban keresi a kulcsot (legalábbis ezt értettük, kicsit gyorsan beszélt). Alig tudtam a röhögést visszatartani, mert amit ő nem tudott, hogy MÁR késő volt, Tomi már felderítette a lehetőségeket...sikerrel. :)

Nocsak...mi bújik meg a fák között :)

Megkérdezte, hova valósiak vagyunk, amikor meghallotta hogy magyarok, egészen lázba jött, pláne hogy 66-os út (varázsszó), teljesen meghatódott. 

A totemoszlop kulcsát viszont megtalálta, így ki is nyitotta. Merthogy be lehet menni. Tulajdonképpen akkor tudtuk meg, hogy ez nem egy egyszerű totemoszlop (bevallom nem tudtunk eddig hogy a legnagyobb). Szóval hű...mégis jó dolog az a kulcs.

Bevallom, azért szívesen vettem volna valami indián dolgot, de majd a legközelebbi helyen, biztos lesz még indiános hely. Meg kulcs is. :)