Amikor a 66-os út történelméhez gyűjtöttem anyagokat, belefutottam egy nagyon szívbemarkoló, és tragikus történetbe. Egy krimibe, amit az élet írt. A krimiket szeretem (bár a megtörténteket nem annyira), de ahogy kutattam a neten, egyik találat jött a másik után, úgy tűnik, ennek a hídnak már ez marad a fő nevezetessége. A történetet nehéz volt kibogozni, mert csak angol nyelvű találatok voltak, ráadásul közöttük sok FBI feljegyzés (aki nagyon jól tud angolul, azt is megizzasztotta volna hát még engem). A tényeket mellőzöm, aki akar, rákeres.

Több évtizeddel ezelőtt, volt két lány, testvérek voltak, főiskolások, lázadók, békeharcosok. És nagyon szépek.

Egyikük egy napon úgy döntött, hogy egy verset, amit ő írt, felfesti a Chain of Rocks hídra. A vers arról szólt, hogy végre a feketéket is ugyanolyan embernek tekintsük mint a fehéreket. (ebben az időben ez még nem minden államban állt a helyzet magaslatán). A két lány, és unokatestvérük, egy fiú, elindultak éjjel a hídra. Középtájon lehettek, amikor megjelent a közelükben egy 4 emberből álló csoport. Három fekete, és egy fehér.

Innen kezdve az összes résztvevő vallomása eltér. A bíróságon elfogadott változat szerinti történet:

A négy fős csoport belekötött a lányokba és unokabátyjukba. A férfit lefogták, elvették az értékeit, majd megerőszakolták a két lányt. Ezután kényszerítették mindhármukat, hogy kimásszanak a híd pillérjére. Az unokabáty azt mondta a lányoknak, hogy csak akkor menekülhetnek meg, ha leugranak, majd mindhárman ugrottak, a négy férfi pedig elmenekült a helyszínről. Az unokabáty kiúszott, a két lány nem élte túl. Egyiküket két héttel később fogták ki a Missisipiből, a másikat sohasem találták meg.

Ahogy folytak a kihallgatások, a történetben egyre gyűltek az ellentmondások. Tárgyi bizonyítékok nem voltak, így csak a vallomásokra támaszkodtak. Kiderült azonban néhány furcsa dolog:

- a lányok barátnője azt vallotta, hogy az idősebb testvér le akarta rázni az unokabátyot, aki valósággal ragadt rá, erőszakos volt vele, és néhány alkalommal intim kapcsolatban is voltak, amit a lány be akart fejezni. Aznap este kifejezetten nem akarta hogy velük menjen.

- az egyik fekete férfi munkaadója, és családja is azt vallotta, hogy nem volt erőszakos természetű

- a kamionos, aki felvette a folyó melletti úton a megmenekült unokabátyot, azt vallotta, hogy az állítólag a folyóból kimászó férfi egyáltalán nem volt vizes.

- több szakértő azt vallotta, hogy azt az ugrást a folyó akkori állapotában lehetetlen volt túlélni, még igen erős fizikummal is, nemhogy így (az unokabáty alacsony és kövér volt)

A per több mint 2 évig tartott. A négy fős társaságból két feketét halálra ítéltek, a harmadikat életfogytiglanra, fehér társukat 15 év börtönre. Azóta több mint 20 év telt el. A halálos ítéletből az egyiket néhány évvel ezelőtt végrehajtották (a férfi utolsó percig tagadta hogy bűnös lenne). A másikat a tiltakozás miatt életfogytiglanra változtatták. A harmadik tölti a büntetését, a negyedik már szabadult. Az unokabáty beperelte a rendőrséget, mert megverték, a pert megnyerte és hatalmas összegű kártérítést kapott.

Hogy valójában mi történt? Soha nem fog kiderülni. Az esetnek éveken keresztül tartó hatalmas visszhangja volt. A történet azóta is fennmaradt, sőt, a lányoknak emlék-weboldalt hoztak létre barátok, családtagok, ami ma is működik és frissül. Ismeretlenek is rendszeresen virágokat hordanak a hídra.

A hidat az eset után (és mert egyébként is a bűnözők és drogosok kedvelt helye volt éjjel) lezárták. Néhány éve látogatható, de csakis sötétedés előtt, sötétben mindig vasrácsos kapuval zárva van.

Az én verzióm szerint az unokatesó volt.