Las Vegasból visszajövet éppen útba esett, ezért tettünk egy kirándulást a Hoover-gáton.

A gát nagyon régen épült, még a 30-as években, valaha a legnagyobb gát volt. A Colorado folyó vizét duzzasztja. Építése nagyon különleges volt, hiszen igen extrém helyen van az akkori építészeti ismeretekhez képest nagy kihívás volt. Az építéshez a Coloradót el kellett terelni, majd visszavezetni. Emellett a felhasznált beton száradási idejét csökkenteni kellett, és maga az építés, sőt, még a rengeteg hozzávaló anyag odahordása sem volt könnyű feladat. Sok munkás halt meg a nehéz és balesetveszélyes körülmények miatt.

Annyi energiát termel, mint nálunk a paksi erőmű, és kordában tartja a folyót. 

Szokás szerint elég nehéz volt megtalálni, mert a táblák amik az oda vezető utat jelzik, egyszercsak elfogytak, Tomi kitalálta hogy kövessük a villanyvezeték-hegyeket, és ez bevált. 

Komolyan veszik a látogatókat, hatalmas parkolóházzal ellátott látogatóközpont fogadja az embert. Itt kifizettünk 7 USD parkolási díjat, ezért letehetjük a kocsit. Persze mivel nem csak parkolni jöttünk, ezért bementünk a látogatóközpontba. Mielőtt belépnénk, egy fémdetektoros ellenőrzésen kell átesnünk, a motyókat bele kell pakolni egy tálcába ami átmegy az átvilágítón, nekünk pedig kapun kell átmenni mint a repülőtereken. Folyadékot nem szabad bevinni, csak vizet, úgyhogy szegény jeges teám a kukában végezte mert nem bírtam egyszerre meginni.

Háromféle belépőt lehet venni:

csomag1: belépés a látogatóközpontba és a gátra, ez 8 USD

csomag2: belépés a látogatóközpontba, a gátra, és a turbinákhoz kísérővel, valamint egy 15 perces mozi az építésről, ez 11 USD

csomag3: belépés mindegyik említett helyre, plusz teljes idegenvezetés, ez 30 USD

Mi először az első csomagot vettük (fogalmunk se volt a lehetőségekről, mert ez nem nagyon volt sehova kiírva, csak elhadarja a pénztáros mi meg rávágjuk hogy az elsőt....szőkenő). Megnéztük a látogatóközpontot (ami nagyon igényes), kinéztünk a gátra. Lélegzetelállítóan néz ki, egy igazi monstrum. Magas, meg ilyesztő, és nem tudom hogyan lehet ezt megfogalmazni, valahogy azt sugározza hogy értenek ahhoz amit csinálnak, és ez engem mindig elbűvöl.

A látogatóközpont

Egy kis erőmű-gyorstalpaló

Ez volt az első irányító asztal

A gyerekeknek kitett szemléltető játék és Tomi

Naná hogy mögé akarok nézni

Naná hogy meg akartam nézni a turbinákat, az a legérdekesebb mi van belül ugye. :) Sikerült a jegyszedővel megértetni hogy mit akarunk, és miután kifizettük a plusz 3-3 dollár különbözetet, "upgradeltük" a jegyünket a másodikra. Így ki-be, tettünk egy kört, visszamentünk és beálltunk a sorba a vezetőhöz. Féltem hogy egy mukkot se fogok belőle érteni, ha egy zártszájjal hasbeszélőt fogunk ki, de egy nagyon kedves öregúr volt a vezetőnk, aki úgy artikulált és ordított, mintha kiképzőtiszt lenne egy támaszponton, szóval az értéssel nem volt probléma. Minden látogatóra odafigyelt (minden kanyar után le is számolt mindenkit mint az ovisokat - fő a biztonság), és olyan lelkesedéssel magyarázott, mintha nem minden nap 200szor csinálná ugyanezt, élvezettel, hozzáértéssel, büszkén. 

A turbinás út egy rövid filmmel kezdődött, az építésről, hagyományos mozi volt, de fekete-fehér, korabeli képsorokkal. Nagy segítség volt, hogy az egészet feliratozták, így könnyen meg lehetett érteni. A csoport úgy 20 főből állt. Beterelt mindenkit egy nagy liftbe, majd a gyomrom lassan felemelkedett a fejembe, mást nem lehetett érezni abból, hogy elindult (olyan sebességgel mintha lezuhant volna), vezetőnk büszkén mesélte hogy ez egy különleges gyorslift. Hát észrevettem. :)

Lent egy szűk, kőbe vágott járatba nyílt a lift, ezen elindultunk, és egy nagyobb csarnokba értünk, ahol elmagyarázta (prezentációval) mit fogunk látni, mi micsoda, meg az erőmű fontosabb paramétereit. Ezután újabb lift, és immár lent voltunk, a gépezet szívében, ahol a hatalmas turbinák működnek. Nincs mivel összehasonlítanom, mert élőben még nem láttam erőművet, csak elméleti ismereteim vannak. De önmagában azt a betonfalat belülről-alulról látni is sokkoló volt. Akkor most az a víztömeg itt van a másik oldalán, meg felettünk? Ugyanaz a fal. Hű. Még szerencse hogy nem omlik be. :)

A fal másik oldala

A komplexum motorja

Reméljük ez csak dísznek van :)

Itt is elmagyarázták hogy mi micsoda, mit csinál, lehetett fényképezni, videózni néhány percig, azután visszamentünk a liftbe, és a gyomrom a bokámba süllyedt, a lift felfelé is ugyanolyan gyors volt. Ezzel a túrának vége volt, jöhetett a séta a gáton, a tetején. Szenzációs élmény onnan körbenézni.

Vicces hogy a férfi wc a gát tetején van (női a szélén) - hiába, a hímek szeretnek mindent megjelölni :)