Gyönyörű idő, viharnak nyoma se. Mégidővel is jól állunk. Mivel a gyomrom majd kilyukad az éhségtől, de nem szeretnék Dollárt Euróra váltani, úgyhogy fogyózunk, és reménykedünk benne hogy majd a Chicagoba menő gépen több kaja lesz. (Update: ha-ha-ha kis naiv)
A cigi is egyre jobban hiányzik, füsttel a gyomrában az ember nem éhes. Szóval mivel Frankfurtban elvileg van dohányzó a reptéren, hát kerestünk egyet.

Na itt megtapasztaltam mit érezhetnek a nemdohányzók, mert ahogy beléptem a helyiségbe, a lélegzetem elakadt. Két kínai pöfékelt benn, de hogy vajon mit az örök rejtély, mert úgy fordultam ki az ajtón mielőtt megfulladtam volna, hogy nem volt időm megnézni a forrást. Akkor inkább kipróbálom a nikotinos rágót (update: ha-ha-ha...erre se fogok rászokni az tuti).
Keressük meg hát a Chicagóba tartó gépünket, és majd talán valami kaja is lesz. A gépet könnyen megtaláltuk, a vámvizsgálat (inkább csak útlevél ellenőrzés) bébikönnyű volt ahogy Noncsi mondaná.
A reptéren egész jó internet is volt, megpróbáltunk Skype csatlakozással haza üzenni, de az otthoniak nem voltak ilyen optimisták, és senki sem volt elérhető, legfeljebb egymással tudtunk skypolni :)

Ezekután repülő módba tettük a kütyűket, és felszálltunk a gépre.
A gép csodás, hatalmas, az üléstámlában monitor, minden üléshez kispárna meg takaró jár. Három oszlopban vannak az ülések, 3-4-3 elosztásban. A gép jobb oldalán ülünk, a szárny után, jól látunk.

Jó tanács még egyszer kezdő utazóknak (meg magunknak): ne indulj el kaja nélkül repülőútra. Ha az előző gépen a másfél órás útra adott étel (félig-meddig fogjuk rá jogosan mert rövid az idő) egy vicc volt, akkor ez már egy egész vígjáték. Egy óvoda babakonyhájában érzem magam. Az éheztetés mellé belépett a szomjaztatás is, nem gondoltam hogy ennyire kicsi pohár létezik.

De azért jó dolgok is történtek.

A kilátás gyönyörű volt. Az óceán fölött sok felhő volt, de olyan furcsák, változatosak, amit még soha nem láttam. Amikor meg éppen nem volt felhő, na az olyan, mintha nem lenne föld, mert egyforma kék minden, nem tudni hol a fenn és hol a lenn. Grönland felé került a gép, így még hófödte dombokat is láttunk.

A leszállás percre pontosan, időben zajlott, azt a hatalmas gépet a pilóta úgy tette le mint egy párduc földetérése.

A magasságunk

Chicago

Ilyennel jöttünk

Korgó gyomorral, fáradtan, de nagy kíváncsisággal és izgalommal megérkeztünk Chicago-ba.