Az útlevélvizsgálat (és a bevándorlási ellenőrök megnyugtatása hogy TÉNYLEG turisták vagyunk) könnyen, gyorsan zajlott, a bőröndjeink sem keveredtek el. Nem voltak igazak a pletykák arról sem, hogy az O'Hare reptéren káosz lenne, és a csomagjainkat se szedték szét (ki sem nyitották). Úgy látszik ez a Route 66 valami varázsszó errefelé, mert mindenki elmosolyodik és bravózik amikor megemlítjük.

Nagyon nagy tetszést vált ki mindenkiben hogy magyar létünkre ez a történelmi nevezetességük érdekel minket.

Egyébként is az amerikaiak úgy tűnik, nagyon barátságosak, mindenki mindig megkérdezi How are you...hallottam hogy itt ez a köszönés, de meglepett hogy tényleg így van, és az is hogy egészen jópofa kedves dolognak látom. Mindenkinek van egy kedves mosolya a másik számára, ez fél percet se vesz igénybe, és jobbá teszi a napot. Tanulhatnánk tőlük...

Az viszont igaz, hogy Chicago óriási. :) Itt valamit megtalálni GPS és helyismeret nélkül...de 2 óra alatt azért elintéztük az autót (nem is akárhogy!) és eljutottunk a szállásunkra.

A kocsit végül nagyobbra cseréltük - itt helyben már nem volt annyi az ára mint a neten, Tomi megalkudott a kölcsönzőssel, 120 USD ráfizetéssel egy hatalmas kocsit kaptunk. Naná hogy OK. Nagyon kedvesek voltak, és itt is sok elismerő csettintést kaptunk a Route66 említésére.

Jótanács kezdő utazóknak: foglald le a legolcsóbb kocsit hogy legyen foglalásod, aztán a helyszínen intézd a többit. :)

Első utunk egy szupermarketbe vezetett, némi ételt és italt vételeztünk. (3 db nagy szendvics és 3 liter Lipton Ice Tea = 6 USD) A szupermarket kihalt helyen, szinte mi az egyetlen fehér bőrszínűek, de mindenki kedves, semmi affér. A pénztárosnő a szokásos How are you-val üdvözölt minket, mosoly még zárás előtt 20 perccel is. Na ebből is tanulhatnánk mi magyarok. :)

A szállás pont olyan mint amilyennek látszott a Booking.comon. Itt is kedvesek, segítőkészek. Mi meg fáradtak, úgyhogy holnap (sok-sok fotóval) folytatom.