Féltem, hogy nem fog tetszeni. Mert nagy, hangos, zsúfolt, tömeg, meg minden. Amikor megláttam az első kukát, megnyugodtam. Itt emberek laknak, és nem műanyagból vannak. :)
Ígértem, hogy Los Angelesről még bővebben. Így néhány nap távolságból, jót is rosszat is.
A blog eddig az azonnali benyomások tükre volt, most volt időm az utazás alatt feldolgozni az eddigieket. Miért is volt számomra olyan negatív Los Angeles?
Ma Barstow-San Bernardino volt a táv. Ez a maga 100 mérföldjével kicsit kevés egy napra, de csak így tudtuk beiktatni a Wigwam Motelt, ami pedig a "mindenképpen" dolgok egyike volt. Nem bántuk meg, hogy mára több időt hagytunk, így a nap olyan laza, mászkálós, nézelődős, sétálós, pancsolós lett. Látványosság meg bőven akad ha az ember nem rohan, hanem kinyitja a szemét - meg a térképét.
Napfényes reggelre ébredtünk. A reggeli meglepetés-vendégünkről már írtam. Ma a tervben nem volt komolyabb látványosság, csak menni az úton, Barstowig, ami kevesebb mint 200 mérföld, úgyhogy laza, kényelmes nap igérkezett.
Ma átléptünk Kaliforniába, ezért a szokott módon búcsúzunk Arizónától, mégha Tomi el is bohóckodta. :) És mégha Arizonában nincs a táblákra írva az állam neve. :(
Hello, California!
A mai terv az volt, hogy szép nyugodt de folyamatos tempóban elautózunk Las Vegasba.
Nyugodtnak nyugodt volt, de nem annyira folyamatos. Útközben gyakran megálltunk, mert a 66-os úton sok látnivaló van ezen a szakaszon. Itt a kanyonok környékén is azt tapasztaltuk, hogy a keleti parthoz hasonlóan, büszkék az útra, és igyekeznek az emléket ápolni, fenntartani.
A kanyon kapuja
A mai terv az volt, hogy eljussunk Flagstaffba, nem volt különösebb extra program betervezve. Szerencsére mégis adódott egy nem várt plusz, a Meteor kráter megnézése, amiről írtam egy külön bejegyzést is.Hamar átértünk Arizónába, így Új-Mexikótól a megszokott módon búcsúzunk:
Hello Arizona!
Az útlevélvizsgálat (és a bevándorlási ellenőrök megnyugtatása hogy TÉNYLEG turisták vagyunk) könnyen, gyorsan zajlott, a bőröndjeink sem keveredtek el. Nem voltak igazak a pletykák arról sem, hogy az O'Hare reptéren káosz lenne, és a csomagjainkat se szedték szét (ki sem nyitották). Úgy látszik ez a Route 66 valami varázsszó errefelé, mert mindenki elmosolyodik és bravózik amikor megemlítjük.
Nagyon nagy tetszést vált ki mindenkiben hogy magyar létünkre ez a történelmi nevezetességük érdekel minket.