Féltem, hogy nem fog tetszeni. Mert nagy, hangos, zsúfolt, tömeg, meg minden. Amikor megláttam az első kukát, megnyugodtam. Itt emberek laknak, és nem műanyagból vannak. :)
Szokni kell, mert néha félelmetesnek tűnnek (a Queens-i metróállomások elég fura helyek, a metró utasai is szokatlanok egy budapesti számára elsőre), de csak úgy tűnnek, nem azok. A sínek között szemét, hatalmas víztócsák, és a gyerekek habozás nélkül beugranak a metrósínekre játszani. Elsőre félelmetes hely ahogy kong az ürességtől és magunkban vagyunk, az ember nem tudja hogy az a jobb ha jön valaki, vagy az ha nem.
Kicsit mintha felújításra szorulna...
Szerencsésen beértünk Manhattanbe, a Fulton streetnél leszálltunk és (kicsit azért fellélegezve) feljutottunk a felszínre. Mozgólépcső nincs egyik állomáson se ahol jártunk, úgyhogy senki nem vitathatja a New Yorkiak rendszeres testmozgását, alaposan kifulladtunk.
Fulton St.
Már innen látszik egy lenyűgöző épület, közelebb mentünk szemügyre venni. Meglepetésünkre ez pontosan az az épület, amit az ikertornyok utódjaként építenek. Nagyon magas, el sem tudtam képzelni milyen érzés ezek mellett az épületek mellett ácsorogni, minden képzeletet felülmúló látvány. Annyira magas, hogy a vége alig látszik. Abba bele sem merek gondolni hogy fentről milyen lehet.
Közelebb mentünk a térhez, ahol anno az ikertornyok álltak. Az emlékhely nem volt nyitva, lehet hogy az építkezés miatt, lehet hogy csak túl korán volt, így csak körbejártuk a területet.
Az első, ami feltűnik, hogy nagyon félnek. Extra módon sok rendőr van mindenfelé. Gyalogosan is, és parkoló rendőrkocsikban is. Az építkezést külön, teljesen körben rendőrök őrzik. Ezen kívül is minden utcában láttunk rendőrt. Magyar reflex, hogy ha meglát az ember egy rendőrt, sikítófrászt kap hogy milyen mondvacsinált apróságért fogja tízezrekre megbüntetni, de itt ez nem így van. Mi is hamar megszoktuk, hogy a rendőrök jelenléte jó. Ráadásul a rendőr szeme se rebben, ha valaki átszalad előtte a piroson vagy balra fordul a kocsival ahol nem lehet, a piszkos rendszámtábla vagy a kopott autógumi se érdekli. Őket csak a bűnözők és terroristák érdeklik, így a tevékenységük a békés járókelő számára abszolút jó. Tényleg őriznek és védenek.
Nem fog hülyeségért megbüntetni
Mivel elég régen volt lehetőségünk valami élelemhez jutni, a United belföldi járatain pedig az utasok etetése nem szokás, így az éhenhalás szélén elindultunk valami élelmet keresni. Azt hittem, itt minden nagyon drága lesz vidékhez viszonyítva, de kellemesen csalódtam. Az utcák reggel megteltek hotdogárusokkal, akik pár dollárért nagyon finom hotdogokat és szenvicseket kínáltak (tisztára mint mikor a helyszínelők sorozatban kimennek kajálni :)), úgyhogy mi is beálltunk a sorba, és vettünk kaját.
A hotdog ugyanolyan volt mint itthon (jéééé), de a feeling az igazi newyorkos volt, mert leültünk egy parkban valami kőpárkányra megenni. Ahogy ettünk, szépen lassan elkezdett telni a park, és öltönyös-nyakkendős emberek simán letelepedtek hasonló kőpárkányokra enni. Ennek az életformának még szobra is van, íme:
Pont ilyen kőpárkány
Immár jóllakottan kisétáltunk a partra. Útközben találtunk egy END táblát is, végülis a bónusz hosszabbításhoz bónusz END dukál, így le is fényképeztük.
Nem volt tömeg, páran sétáltak, páran futottak, páran kenuztak (komoly, kenuzás Manhattan körül).
Innen a Wall Streetre indultunk, hogy megnézzük, milyen hely a pénzügyi világmindenség közepe.
Semmi dobpergés, egyszercsak ott álltunk a tőzsde előtt, ugyanolyan newyorki járókelőkkel körülvéve mint addig. Talán kicsit kevesebb volt a vietnami gumipapucs és több az öltöny, de nem sokkal. Az utca nyüzsgő, emberekkel teli, már-már ugyanolyan lenne mint a többi, ha nem lenne az a rendőrkordon meg elkerítés a bejáratok körül. Oda bizony még a járdára is csak akkor mehet valaki ha ott dolga van, és az ellenőrzésen átesett.
Lámpaoszlop, némi kütyűvel
A másik cél a szigetcsúcs volt, némi tájékozódás után sikerült is gyalog megtalálnunk. Szerencsére Manhattan kicsi, gyalog is többször bejárható rövid idő alatt, mert párszor bejártuk oda-vissza, nem teljesen értettünk egyet az égtájok irányát illetően.
Döntsön az Ipad és a GPS
Láttunk érdekes épületeket a felhőkarcolókon kívül is
Egyikünknek se volt igaza, az a galád észak nem is arra volt amerre szerettük volna, így egy szép nagy sétát tettünk a sziget belsejében, de végül kijutottunk a sziget csúcsára. Innen jól lehetett látni a szigetet körülvevő vizet, és a hajókat. Láttunk hatalmas kompot, amire szerintem kocsik is felférnek bőven.
Kicsit jobban szemügyre véve a vizet, egészen kicsi mótorcsónakra lettem figyelmes, vajon miért mászkál fel-le folyton? Közelebbről is megnézve, egészen furcsa dolgok vannak rajta.
A 4. és 5. oszlop között egy kis motorcsónak sokat körözött
Kinagyítva a képet, csak nem valami fegyver néz az ég felé?
Ugyanitt láttunk egy kisebb hajót is, ami kirándulóhajónak látszott, és mivel még csak 10 óra múlt, gondoltunk egy merészet és felültünk rá.
Egy igazi hős hajóra csöppentünk
Szerencsére jó erős hajó volt, mert ahogy közeledtünk a szoborhoz, az utasok felálltak a helyükről és a jobb oldali korláthoz siettek, ezzel legalább 3 méterrel közelebb kerültek így a látnivalóhoz. A hajó szép nyugodtan oldalra dőlt, de jól bírta a strapát. Persze még közelebb mentünk a szoborhoz, így az is láthatta, aki nem akart a korlátról a vízbe esni egy cm előny miatt. :)
Mivel egy hurrikán megrongálta a szigetet és a talapzatot, így maga a sziget nem látogatható, folyik a helyreállítás. A szobor így is csodálatos, lenyűgöző látvány. A hajó végigmegy Manhattan sziget csücske körül a Brooklyn hídig meg vissza, a szobor érintésével. Sok a látnivaló a Liberty szigeten kívül is, Manhattan messziről, a híd, a víz túlsó partja, és a többi turista háta.
Három az egyben
Múlt, jelen, és jövő
Manhattan és a sárga póló kompozíció
Mikor kikötöttünk, már dél felé járt, ideje volt visszaindulnunk a repülőtérre. Szerintem kihoztuk a legtöbbet a rendelkezésünkre álló időből.
New York tényleg hatalmas (Manhattanre ez inkább magasságban érvényes), tényleg zsúfolt, és tényleg hangos, de csodálatos, mozgalmas, barátságos, emberi. Nem egyszerűen tetszik, imádtam. :)
- ‹ Előző
- Következő ›