A mai terv az volt, hogy szép nyugodt de folyamatos tempóban elautózunk Las Vegasba.

Nyugodtnak nyugodt volt, de nem annyira folyamatos. Útközben gyakran megálltunk, mert a 66-os úton sok látnivaló van ezen a szakaszon. Itt a kanyonok környékén is azt tapasztaltuk, hogy a keleti parthoz hasonlóan, büszkék az útra, és igyekeznek az emléket ápolni, fenntartani.

A kanyon kapuja

Megálltunk egy nagyon érdekes helyen. Valaha egy egész kis szolgáltató-központ volt, ma már persze nem az, de az épületeket megőrizték az eredeti formájában. A hely a Verdák című film egyik inspirációja volt.

Nagyon hangulatos

Tovább haladva, Ashforkban egy 66-os múzeumra bukkantunk. Egy hangárban volt, kívülről alig lehetett észrevenni, de belül nagyon szépen megcsinálták. A hölgy aki ott volt, széles mosollyal és a szokásos érdeklődéssel üdvözölt minket. Belépő nem volt, ennek ellenére olyan elhivatottsággal van ott hogy itthon nem tudok rá példát mondani. A múzeumban a tárgyak között szabadon lehet mászkálni, mondanom se kell hogy minden megfogdosható, a bábuk mellé lehet ülni fényképezkedni (biztat is rá), a kocsikhoz oda lehet állni, rá lehet támaszkodni, a kiállított tárgyak közé be lehet menni.

Még kaptunk is ajándékba egy kis fa emlékérmét.

Tűzoltó

Talán rendőr?

Tanterem

Korabeli kártyaparti

A város makettje

Nagyon ügyeltek a részletekre

Továbbhaladva nagyon sok régi kocsit, és relikvia-ajándékboltot láttunk.

Délután átmenetileg búcsút vettünk Arizónától, mert elhagytuk a Route66-ot, hogy megnézzük Las Vegast. De a búcsú még nem végleges, visszajövünk. Las Vegas felé a táj nagyon érdekes, mert ha nem látnánk a méretbeli arányokat, azt hihetnénk, hogy földkupacokat látunk. Csakhogy ezek a földkupacok többszáz méter magasak!

Ha létezik tökéletes kopárság, akkor Nevadának erre a részére mindenképpen mondhatjuk. A Las Vegas felé vezető úton, a várostól már pár mérföldre, nincs egyetlen növény sem, teljes sivatag. Egy fűszál sincs, csak föld. Azután a föld egyre magasabb lesz, szerpentinek vezetnek rajta. Csak a sok villanyvezetékből lehet tudni, hogy itt van élet. Meg persze a város határában kezdődő kaszinóreklámokból. :) A várostól nem messze van a Hoover-gát, kedvet kaptunk hogy holnap megnézzük.

Ahogy beérünk Vegasba, hirtelen a sivatag pálmafás sétánnyá változik, és megérkezünk Meseországba. Külön bejegyzésben részletesen is.