Napfényes reggelre ébredtünk. A reggeli meglepetés-vendégünkről már írtam. Ma a tervben nem volt komolyabb látványosság, csak menni az úton, Barstowig, ami kevesebb mint 200 mérföld, úgyhogy laza, kényelmes nap igérkezett.

Kalifornia ide vagy oda, még mindig sivatag mindenhol. Kősivatag, és földsivatag. Csak a lakott (öntözött?) részeknél vannak pálmafák, egyébként még fűcsomók se nagyon. Elhaladtunk néhány rég kihűlt vulkán mellett, érdekes volt a környezetében a megkövesedett fekete láva. Szerettem volna felvenni egy lávakövet, ezért megálltunk, és akkor vettem észre hogy -bár úgy néz ki mintha csak oda lennének szórva a fekete kövek-, nem lehet őket felemelni, mert oda vannak olvadva, valahogy az egész egyben van, mint egy groteszk aszfaltburkolat a hegyen. Sokat kellett keresgélni egy pici darabért.

Sikerült egy pici darabot találni

Az út mellett hosszan megy a vasút, a töltés oldalában több mérföldön keresztül ki vannak rakva kis kövekből mindenféle feliratok.

Az út ezen szakaszán több cipőfát is jelöl a térképünk, kettőt sikerült megtalálnunk. A cipőfák eredete, hogy amikor valaki megtette az utat, akkor a cipőjét feldobta egy fára, így ezek a cipőfák mindig azokon a helyeken vannak, ahol valamikor az út véget ért. Gondolom errefelé még lesz néhány.

Az első ráadásul egy cipő és melltartófa volt (azt nem igazán értem hogy utóbbit miért dobálták fel a fákra), de elég viccesen néz ki, íme.

Messziről még alig látszik hogy ez nem egy egyszerű fa

A gyümölcs a fán

Egész magasan is

Tovább haladva az úton, a másikat egy patakmeder mellett találtuk meg, nehezen, mert már kidőlt szegény.

Kidőlt cipőfa

Túl sok volt neki a gyümölcs vagy a patak kimosta

...ezért átterjedt a termés a felüljáró alá

Egy nagyon hangulatos helyen álltunk meg enni, a Bagdad Caféban. Ez volt a helyszíne annak az 1987-ben készült német filmnek, ami az amerikai polgárokat, életmódjukat parodizálta.

"Jasminnak, egy kövérkés német nőnek Las Vegas felé a sivatag kellős közepén lett elege elviselhetetlen férjéből. Egy szál kofferral beköltözik az útmenti Bagdad Caféba, és néhány hét alatt a motel féltucatnyi búbánatos, különc lakójának véglegesen megváltoztatja a kedélyét." (Wikipédia)

A hely tényleg nagyon hangulatos, igazi Road Café, a szó összes értelmében. 

Az épület

...belülről nagy színes...

...ha valaki erre jár, hozzon magával magyar zászlót, szívesen kiteszik a falra

A berendezés nagyon vegyes, hangulatos

Az étel finom

A kiszolgáló hölgy ragaszkodott hozzá hogy lefényképez minket

Az étterem után láttunk homokfutót a sivatagban.

Sokáig jöttek mellettünk, a járgány egész gyors

Találtunk útra festett Route66 feliratot is, sajnos csak Kaliforniában vannak ilyenek, pedig nagyon hangulatos lenne az út többi részén is.

Barstow közelében észrevettünk a hegyre írva egy Calico feliratot, oda bekanyarodtunk megnézni közelebbről is. Arról külön bejegyzést is írtam mert igazi látványosság. A szellemváros után megérkeztünk Barstowba.