Mivel a hazautazás is két és fél napig tartott, ezért megérdemel pár bejegyzést. Amikor vettük a repülőjegyet, hogy minél kedvezőbb legyen az ára, ezért belementünk abba hogy hazafelé hajlandók vagyunk kétszer átszállni. Így a három repülőút, a közöttük lévő átszállási és várakozási időkkel egész szép kis többnapos túrává nőtte ki magát. :)

Rosszul kezdődött, de szerencsére jól folytatódott. A kezdet az volt, hogy a United járata Los Angelesből New Yorkba -az internet szerint- megtelt, méghozzá nélkülünk, vagyis egy szabad szék sem volt úgy, hogy a mi ülőhelyünk a neten nyilvántartott adatok szerint egy vízszintes vonal volt. Cseppet nyugtalankodtunk a dolog miatt, ezért jó korán kimentünk a reptérre.

Kocsi leadása

A szállodából való távozásunk után a National autókölcsönző telephelyét kellett megtalálnunk. Itt kapta Los Angeles az első jó pontot nálam: szépen ki volt táblázva az úton, nagyon könnyű volt odatalálni (a kitáblázásokról már írtam korábban sokszor, máshol káosz van táblák terén). Leparkoltuk a járgányt, ahol könnyes búcsút vettünk tőle. Aki átvette a kocsit, nemes egyszerűséggel közölte, hogy a 120 dolláros felárat amit a nagyobb autóra fizettünk, visszautalják a számlánkra, mert azt nem szokták kifizettetni. Hűűű. Második jópont Los Angeles, megy ez. Vannak jó szokások is. Ezzel az autó visszakerült a Nagy Körforgásba.

Megszerettük, második otthonunk és legjobb barátunk volt, soha nem hagyott cserben. Nagy utat tettünk meg együtt.

Mivel 2000-nél nullázódott, összesen 3265 mérföldet. A 17 mérföld/gallon átlagfogyasztás Los Angelesnek köszönhető.

Elválás után

Reptér

Az autókölcsönző busz kivitt minket a repülőtérre. Itt befaroltunk az első csomagellenőrző mérleghez, mert a bőröndjeinket csak úthenger segítségével tudtuk lecsukni, és kicsit aggódtunk a túlsúly miatt (hát ez van, nem fogtam vissza magam az ajándékok súlyával, de a jó dolgok nehezek). Az egyik bőrönd 22,3 kg, a másik 22,8 kg volt, épphogy de jó, nagyon ügyesek voltunk.

Ezután a pulthoz indultunk ahol megpróbáltunk Check-in lehetőséget találni. Ez a Los Angeles Airporton nem egyszerű, legalábbis a United Airlines terminálján biztosan nem. Az angol nyelv nagyon egyszerű, ha nyilvános tájékoztató feliratokról van szó, legtöbbször még a magyarnál is könnyebb megérteni mert nem bonyolult körmondatokban fogalmaz hanem a lényeget ragadja meg. Ez alól csak a United terminálja kivétel, ahol SEMMI nincs egyértelműen kiírva, csak valami kaotikus labirintus látszik. Itt-ott néha van élő ember, nosza kapjunk el egyet. Azonnal kifogtunk egy hasbeszélőt, aki csukott szájjal vartyogta a választ, amit természetesen egyikünk sem értett meg. Tomi visszakérdezett, de sajnos másodszorra is csak távolról emlékeztetett emberi hangra, kb kínaira mandarin tájszólással, feladtuk a dolgot. Mivel egyértelműen egy gépre mutogatott, azon minden létező dolgot megpróbáltunk elkövetni, aminek eredményeképpen sikerült kinyomtatnunk ugyanazt a beszállókártyát, amit már legalább négyszer megtettünk. (felmerült bennem a gondolat, a végén még kiderül hogy azért nincs hely a gépen mert velünk van tele?) Ez mégis jobban tetszett neki mint az előző három (pedig tök ugyanolyan volt), így betehettük a bőröndjeinket a csomagfeladóba. A próbálkozásunkat, hogy lehetne-e Budapestig küldeni a csomagokat, egyszerűen ignorálta, és rátűzte a New York szalagot.

Hiába, nincs is jobb annál mint New Yorkot 2 gurulós bőrönddel és 4 táskával megnézni!

Az ülőhelyeket illetően, később kiderült, hogy valami terrorista-ellenes biztonsági szabály, hogy az ülőhelyeket a rendszer osztja, és nem osztja szekvenciálisan (ezt nem tudom másképp fordítani mint úgy hogy nem engedi az együtt utazókat egymás mellé ülni), nem tudom mi értelme, de tényleg így lett, szét lettünk ültetve.

Mivel mások is, ezért a gépen megkezdődött a helyezkedés. Valóságos villámtőzsde alakult ki, hogy akkor ki kivel mire cserél. Tomiban egy sztárbróker veszett el, mert addig variált, míg a két elég rossz helyre szóló jegyünket végül sikerült két economy plus (vagyis kiemelt turista) szintre cserélni, ablak mellé. Hiába no, csak bele kell jönni. :) Így még ablak is, meg a lábunk is elfér, nem is olyan rossz ez a United. Irány New York!

Elindultunk

Búcsú Los Angelestől

Búcsú a Coloradótól

Búcsú a Hoover gáttól