Az első teljes nap, az utazás második napja. Igen, igaza volt az összes bloggernek aki azt mondta hogy a Route66 túrában 2 nap Chicago, 2 nap Los Angeles, ezt nem lehet megúszni. Ebből az előbbiről meggyőződtünk, valóban nem tudtunk elszakadni innen :)

Két tényező lassított:

Mobilnet

A fejünkbe vettük, hogy mobilnetet veszünk, prepaid, vagyis előre kifizetett, "eldobható" kártyát. Az ember azt hinné ez sima ügy. Na de nem. Gondoltuk a legnagyobb szolgáltatóval kezdjük: AT&T ...Bementünk egy ilyen boltba (nem volt könnyű találni, na nem azért mert nincs, hanem mire meglátjuk, általában a 6 sávos út bal oldali sávjában vagyunk, az meg jobb oldalon lesz, vagy a jobb szélén van és 4 sávot kéne balra váltani 2 méter alatt hogy odakanyarodjunk, miközben dübörögnek mellettünk a kamionok)

Odaverekedtük magunkat, és be is mentünk. Na kb úgy néztek ránk hogy mit akarunk, mintha az Extreme Digitalban egy kosár friss falusi tojást szerettünk volna venni. Megadtak egy másik címet (utca házszám, hát persze hogy tök simán odatalálunk :) ) Oda is találtunk pár óra és párszáz km kódorgás után, de ott pontosan ugyanúgy néztek mint az előző helyen. Ja ez olyan európai dolog...talán a T-Mobil

Kerestünk egy T-Mobil üzletet is, naná hogy nekik volt, miért is nem ezzel kezdtük?! Akkor ki is a legnagyobb szolgáltató?

Lényeg a lényeg, megvan a mobilnet, még bele is tették a kütyűnkbe, mert mint kiderült, aktiválni kellett, méghozzá telefonon. Na ez nekünk bajos lett volna, mert csak olyan kütyűink vannak amik nem tudnak telefonálni: tablet és ipad. Az eladó aktiválta a saját telefonjában, sőt, olyan konstrukciót is varázsolt nekünk ami egyébként nincs is, de 20 perc beszélgetéssel meggyőzte a főnökét hogy tulajdonképpen van. - Mondanom se kell hogy a varázsszó ami ezt a segítőkészséget kiváltotta, a Route66 volt. :)

Mire elköszöntünk friss internetünkkel, már este 7 óra volt.

De menjünk picit vissza, mert előtte volt még egy történet ami gyarapította abszolút gyarapításra szoruló Chicagoi helyismeretünket. Ez pedig a BEGIN tábla lefényképezése. Na most, ugye vannak GPS koordinátáink. GPS készülékünk természetesen nincs (azt kispóroltuk a kocsiból), van egy iPadunk, amiben nincs internet, és egy iPhone, amiben szintén nincs internet.

Navigáció napsütésben

Az iPadra sikerült egy offline térképet letölteni (még hónapokkal ezelőtt) Chicagóról, így navigáltunk. Persze nem mindig pont oda tesz mint ahol vagyunk, néha a kép szerint oldalazunk vagy a vízben megyünk, de mégiscsak valami. A kedvencem benne, hogy 2 dolgot jelöl kék színnel: a vizet és az autópályát. Ami tulajdonképpen jó, mert egyikbe sem szeretnénk belemenni. Vagyis a kék szín mindenképpen kerülendő. Egyszer azért beletévedtünk, szerencsére nem a vízbe. A másik probléma, hogy magasság nem látszik rajta, így fordulhatott elő, hogy a híd helyett a híd alá mentünk. Az egyirányú utcák sem látszanak rajta egyirányúnak, ezért kellett 15 km-t oda-vissza megtennünk, mert csak akkor lehetett megfordulni. :)

De MEGTALÁLTUK!!! Íme.

Kimerülve bár de törve nem

Na de ne szaladjunk előre, mert ahhoz hogy az ember ide eljusson, előbb valamit kezdeni kell a kocsival. Közel és távol nem lehet megállni, sőt, nem csak megállni, még behajtani sem, vagy kihajtani (ha már behajtottunk oda ahova nem kellett volna), itt csak taxik, buszok, rendőrök, és mi járnak kocsival. Míg az előbbiek le tudnak parkolni, sajnos mi nem.

Ennek a kőrözésnek köszönhetők az alábbi képek, merre is jártunk:

Ez egy stég vagy móló féle volt (csak taxik jöhetnek be)

Ez simán csak egyirányú volt, hiába tudod hogy rossz felé mész, menned kell

Hosszú keresgélés, és több tucatnyi kőrözés után sikerült találnunk egy olyan mélygarázst, ahol fél óra 14 USD volt, így mulat egy magyar, no. Be is álltunk. Ezekután fél órát rögtön a garázsban kőröztünk, mert hely....az nem volt benne.

Ilyen egy 14 dolláros mélygarázs

 

Ilyen a kijárata

Most már tényleg begin

A járókelők nagyon kedvesek voltak (nyilván a Route66 közelsége teszi) mert még kérnünk sem kellett, örömmel felajánlották hogy segítenek a fényképezkedésban hogy mindketten rajta lehessünk a képen. Így a nagy fényképezővel, és az én iPhone-ommal is készült kép. (Ez a telefonommal készült)

Az utca, ahol a tábla van

Mivel konok és makacs fából faragtak minket, nem alkuszunk, muszáj volt kocsival is elmennünk a táblánál, így némi kőrözés után sikerült betalálnunk AZ Utcába. :)

Teljes siker, az igazi kezdet

A városból kijövet is stimmel

Este

Mire mindennel megvoltunk, este 7 múlt, akkor úgy döntöttünk, hogy jobban járunk egy ismert szállással Chicagóban mint egy ismeretlennel 20 km-re innen, így visszamentünk oda ahonnan reggel elindultunk. 

Mivel az evés teljesen kimaradt, és Amerika a finom gyorséttermi kaják, a sztékek, a sültek, a húsok, és minden olyasmi ami egészségtelen és finom - hazája, így még kerestünk valami ennivalót, gyalog. Az egészség jegyében, lesétáltuk amit megettünk (a felét evés előtt sétáltuk le, a másik felét utána). Mivel itt a távolságok nem annyik mint amennyinek tűnnek, először ez jó ötletnek tűnt, de aztán...

A White Castle egy olyan McDonalds féle étteremlánc (1928-ban alapították, úgyhogy nem mai csirke), a végkimerülés környékén ez jött szembe velünk, így ez lett a választás. Lehengerlően finom volt.

Ez már evés után

Lesétáltuk