A hazaút folytatódik, New York, JFK

Mivel az amúgy öt órás úthoz hozzáadódott két időzóna, így 7 óra múlva megérkeztünk New Yorkba, a JFK repülőtérre. Sok rosszat hallottam a reptérről, bloggerek azt tanácsolták, hogy az ember próbálja meg elkerülni, mert ez a hely nem kaotikus, hanem a káosz JFK-s, szóval ez a hely maga a káosz, ha innen indulsz akkor legyél kinn fél nappal előtte és akkor talán eléred a géped. Ehhez képest mi még várost is akartunk nézni, szóval jól rákészültünk a küzdelemre, egy Kennedy repülőtér nem foghat ki rajtunk.

17.nap, A hazautazás kezdete, indulás, Los Angeles

Mivel a hazautazás is két és fél napig tartott, ezért megérdemel pár bejegyzést. Amikor vettük a repülőjegyet, hogy minél kedvezőbb legyen az ára, ezért belementünk abba hogy hazafelé hajlandók vagyunk kétszer átszállni. Így a három repülőút, a közöttük lévő átszállási és várakozási időkkel egész szép kis többnapos túrává nőtte ki magát. :)

Hiánycikkek UPDATE

Volt két hiánycikk, amire panaszkodtam az elején, hogy nem lehet beszerezni.

No, ezt picit módosítanom kell, mert végül kitartó munka után sikerült. Találtunk egy óriási méretű supermarketet, ahol 1 féle (!) dezodor közül lehetett választani. A kiszemelt áldozat egy lila Adidas volt. Itthon nincs lila, úgyhogy nem ismertem, de annyira megörültem neki hogy azonnal meg is vettem.

16.nap, Kalifornia

Rövid leszek, mert mindjárt indulnunk kell, meg az űrmúzeumon kívül egyébként is csak az END táblára jutott idő.

Los Angelesről egyszerűen - a város imádói ne olvassanak tovább :) nem nyűgözött le. És akkor még finoman fogalmaztam. Kevésbé finoman:

koszos, büdös, szemetes, zsúfolt, álszent, képmutató, rideg. Bővebben is ki fogom fejteni de most elég sietős. :)

Az Utat végigjártuk, így előbb egy búcsú Kalifornia államtól, aztán az egész úttól. 

California Scien Center - Endeavour

Megnéztünk egy igazi űrhajót. A program rosszul indult, mert bár interneten előre megvettük a jegyünket, ki is fizettük, mégis végig kellett állnunk egy végeláthatatlan sort a pénztárnál, mert (figyelem ez itt a 21.század, és űrkutatási múzeum!!!) - KI KELLETT NYOMTATNI. Méghozzá 2 dollárért, és azt csak a pénztárban lehet. Szóval 2 óra sorbanállás után bent voltunk.

15.nap, Kalifornia

Ma Barstow-San Bernardino volt a táv. Ez a maga 100 mérföldjével kicsit kevés egy napra, de csak így tudtuk beiktatni a Wigwam Motelt, ami pedig a "mindenképpen" dolgok egyike volt. Nem bántuk meg, hogy mára több időt hagytunk, így a nap olyan laza, mászkálós, nézelődős, sétálós, pancsolós lett. Látványosság meg bőven akad ha az ember nem rohan, hanem kinyitja a szemét - meg a térképét.

Calico, a szellemváros

Barstow előtt, az úttól 7 mérföldre van a híres szellemváros, Calico. Azért szellemváros, mert az ezüstláz után teljesen kiürült, és lepusztult. Annyiban különbözik mégis a többi szellemvárostól (mert sok van), hogy ezt teljesen helyreállították a kornak megfelelően, és mintegy óriási szabadtéri múzeumként üzemeltetik. Az útról már messziről látszik a felirat.

UPDATE River Valley Inn, Needles, California

A tegnapi szállásunkhoz egy kis kiegészítés.

Ugye azt a blogban már írtam, hogy első napon egy nagy szupermarketben megvettem a legjobb barátomat, a RAID rovarirtót. Nagyon utálom a rovarokat, ezért bárhova megyek, az első hogy kijelölöm velük a demarkációs vonalat, ameddig övék a terület, és ahonnan az enyém. Ha azt átlépik, akkor semmilyen eszköztől nem riadok vissza.

Eddig erre nem volt szükség, tegnap mégis elővettem, csak a biztonság kedvéért (kicsit nagynak ítéltem a rést az ajtó alatt), és fújtam vele egy csíkot a küszöbre, az ajtótokra, az ablak köré.

Bloody 66

A 66-os út legveszélyesebb szakasza az Oatman Highway, ami egy folyó által létrehozott áramlási területen átszeli a Fekete-hegységet. Két érdekessége van: az egyik, hogy a különböző erek és patakok úgy keresztezik az utat, hogy nincs az út kiemelve (a víz átfolyik az úton), csak egy tábla figyelmeztet arra, hogy éppen egy átfolyó patak következik, és ha a víz magas, akkor ne hajts bele. Ez a kisebbik. A nagyobbik, hogy az út nagyon éles hajtűkanyarokkal mászik fel a hegyre majd jön le róla, és igen rossz állapotban van.

12.nap, Arizona, Nevada

A mai terv az volt, hogy szép nyugodt de folyamatos tempóban elautózunk Las Vegasba.

Nyugodtnak nyugodt volt, de nem annyira folyamatos. Útközben gyakran megálltunk, mert a 66-os úton sok látnivaló van ezen a szakaszon. Itt a kanyonok környékén is azt tapasztaltuk, hogy a keleti parthoz hasonlóan, büszkék az útra, és igyekeznek az emléket ápolni, fenntartani.

A kanyon kapuja

11.nap, Arizona

Ma a 66-os szempontjából egy métert sem jutottunk előre, de cserébe kirándultunk egy napot a Grand Canyonba, ami megér egy külön bejegyzést, ott részletesen leírtam.

Ehhez kellett a programban némi változtatás. Eredetileg az volt a terv, hogy a Grand Canyonnak ezt a részét kihagyjuk, és tovább megyünk Las Vegasba. Már a szállást is lefoglaltuk, nagyon olcsón egy nagyon jó szállodában, mert valamiért hétköznap 1/10 (!) áron adják ki a szobákat. A nappali terv az volt, hogy elmegyünk a Grand Canyon nyugati felére, ahol van egy nagyon érdekes látnivaló. A neve Skywalk. Ez egy patkó alakú üvegből készült kilátó (az alja is üveg), ami kinyúlik a kanyon fölé, és lehet rajta sétálgatni.

Jól hangzik, de amikor utánanéztünk az "apróbetűs" résznek is, akkor inkább úgy döntöttünk, változtatunk a programon.

Grand Canyon

A kis kanyonnal és a kráterrel való bemelegítés után eljött a főszereplő ideje is, ma meglátogattuk a Grand Canyont.

Talán nem mindenki tudja hogy a hely nem csak a nagy sziklák között húzódó repedésről híres, hanem egy óriási nemzeti parkról van szó, rengeteg különleges növénnyel és állattal, valamint színes kultúrával. A szakadékos Facebook kép elkészítése után is bőven van látnivaló, szerintem egy hét is kevés lenne hozzá. Nekünk csak egy napunk volt, így megpróbáltuk ezt a lehető legjobban kihasználni.

Messziről jött ember 3.

Vízcsapok

Már jártam néhány országban, és úgy tűnik, mindegyiknek saját "csapkultúrája" van. Mármint a zuhany, kád, mosdó, wc stb. víz-eresztő alkatrészére gondolok. Igazi fejtörő is tud lenni, hogy az ember elérje hogy a meleg és hideg víz megfelelő arányban jöjjön a csapból, és hogy egyáltalán jöjjön.

Itt a mosdó csapjaival nincs gond, egyszerű megoldani, majdnem olyan mint otthon. Azonban a zuhany csapja már faladvány, a wc lehúzása meg igazi kihívás.

10.nap, New Mexico, Arizona

A mai terv az volt, hogy eljussunk Flagstaffba, nem volt különösebb extra program betervezve. Szerencsére mégis adódott egy nem várt plusz, a Meteor kráter megnézése, amiről írtam egy külön bejegyzést is.Hamar átértünk Arizónába, így Új-Mexikótól a megszokott módon búcsúzunk:

Hello Arizona!

7.nap, Oklahoma, Texas

Esős, borús reggelre ébredtünk. Ennek ellenére nagyon fülledt meleg volt, úgyhogy a melegholmi továbbra sem került elő. Nagyon előrelátón tegnap kimostam egy pólót, mert annyira meleg van, hogy -bár minden napra hoztam egyet és megfogadtam hogy nem mosok- a fekete színű póló ijesztően közel került. Apropó, jótanács kezdő Route66 túrázóknak: a fekete póló kerülendő, mert azon túl hogy hülyének néznek benne a 38 fokban, még meg is sülsz. :)

Így indult a nap

National Route 66 Museum, Elk City

Több állam óta vártam egy ilyen múzeumot. Rejtély hogy miért nincs belőle több. Most hogy végre ráakadtunk egyre, be is jártuk. A múzeum szabadtéren van (nincs belépő vagy kerítés, mindenki ott és úgy sétálgat, ahol és ahogy akar, fűre lépni szabad). Ahogy belépünk, beszippant a történelem.

Szellemvárosok

A 66-os útnak fénykorában hatalmas forgalma volt, így sorban nőttek ki a városok, a városokban pedig nyüzsgő élet, sok-sok üzlet. Az autópálya megépülésével azonban az üzletek legnagyobb része vásárló híján tönkrement, a helyi lakosságnak nem volt rá szüksége, és nem tudta eltartani. A probléma az úton a kontinens belsejében elhelyezkedő városokat mélyebben érintette mint a partokhoz közelebb lévőket, mert míg azok a városok uticélok is lettek az utazgató embereknek, addig a belső, kevésbé felkapott helyeket a célforgalom elkerülte.

A világ legnagyobb totemoszlopa

Alig volt kitáblázva. Az alig azt jelenti, hogy egy párcentis deszka jelezte az út mellett, hogy (aki már órák óta keresi) erre találja. Ha valaki nem kimondottan keresi, biztosan úgy megy el mellette, hogy a létezéséről sem tud.

Mi bizony kerestük - és meg is találtuk. Szerényen megbújt a fák között, amennyire egy világ legnagyobb totemoszlopa meg tud bújni. :) A teteje leleplezte ahogy kilógott a fák közül.

Navigáció

Ideje pár szót ejteni arról, hogy hogyan nem tévedünk el.

A kitáblázottság elég változó, néha a kelleténél több, néha kevesebb, néha a tábla túl hamar van, néha nincs is vagy ott ahol már előbb oda kellett találni. A 66-os ráadásul kicsit "spagetti" útvonal, néha akár 3 felé is elágazik, és el kell dönteni hogy ebből melyik, és vajon mit hagyunk ki. 

Egy nagy segítségünk van, egy kis Iphone app, amit 0,89 Euróért vettem az Appstore-ban, nagyon-nagyon megérte!

Road Trip 66

5.nap, Missouri, Kansas, Oklahoma

Ma elbúcsúztunk Missouri államtól is.

De előtte még megtettünk jónéhány mérföldet. Az út nagyobb része kihalt volt, egy új lakóformát ismertünk meg, a farmot. Sok farmot láttunk. Hatalmas terület, valahol egy ház rajta (néha egész kastély), a többi szántóföld vagy legelő. Jellegzetes fakerítése van, vízszintes deszkákból.

A farmok között egy-egy erdős terület. Láttunk több olyan hidat is, mint a Chain of Rocks, csak a kicsinyített változatában.

Verdák

Mai utunkon nagyon sok Verdákkal kapcsolatos díszítést láttunk az úton. Kansas nagyon pici csücskét érinti az út, de úgy látszik, ők a legnagyobb Verdák-rajongók, mert már az első városban olyan a hangulat, mintha Kipufogófürdő lenne, felújítás előtt. 

Beértünk a városba

Gateway Arch, St.Louis

St.Louis nagyobb mint gondoltuk. Sok időnk nem volt rá, ennek legnagyobb része arra ment el, hogy találjunk egy parkolóhelyet, ahol elhagyhatjuk a kocsit. Második körözésre sikerült egy nagy parkolóházat találni, annak már a második szintjén hegyekben álltak az üres helyek. Mindez óránként pár dollárért, nagyon baráti áron.

Beértünk a városba

Kövess minket!

Amikor a T-Mobbile lefedettsége is úgy gondolja hogy működjön a mobilinternetünk, akkor a RunKeeper szolgáltatásával élőben nyomon lehet követni merre járunk. Ehhez nem kell mást tenni, csak ezt a linket megnyitni: http://runkeeper.com/user/utonvagyunk/activity/194303020

 

Illetve bátran legyete RunKeeperen is ismerősök, meg lájkoljatok a faccebookon is: https://www.facebook.com/UtonVagyunk

Chain of Rocks - horror

Amikor a 66-os út történelméhez gyűjtöttem anyagokat, belefutottam egy nagyon szívbemarkoló, és tragikus történetbe. Egy krimibe, amit az élet írt. A krimiket szeretem (bár a megtörténteket nem annyira), de ahogy kutattam a neten, egyik találat jött a másik után, úgy tűnik, ennek a hídnak már ez marad a fő nevezetessége. A történetet nehéz volt kibogozni, mert csak angol nyelvű találatok voltak, ráadásul közöttük sok FBI feljegyzés (aki nagyon jól tud angolul, azt is megizzasztotta volna hát még engem). A tényeket mellőzöm, aki akar, rákeres.

Messziről jött ember

...néha ugye követi a helyismerettel rendelkezőt, ahelyett hogy az eszére hallgatna.

Az a vicc jutott eszembe a szőke nőről, aki bemegy a parkolóba, csak azért mert az előtte levő is bement. Na igen, ez mi voltunk. Történt ugyanis, hogy a szupermarketben láttunk fura gyümölcsöket, amiről fogalmunk se volt hogy micsoda, és mellettük egy hatalmas hegy banán, egészen sötétzöld banán méghozzá. Nem egy kicsit zöldes, hanem olyan rendesen, mint egy görögdinnye. Ha otthon vagyunk, fujjogva továbbállunk. De...

Igazi Amerika

Összegyűjtöttem pár dolgot, ami nagyon jellemző Illinois vidékeire (lehet hogy más államra is, de azt még nem tudom).

Hatalmas dekorációk

Az üzletek, szolgáltatók szívesen díszítik épületeiket, környezetüket hatalmas műanyag (vagy olyasmi) szobrokkal. Mondhatnánk hogy giccsesek, de nem azok! Nagyon jól néznek ki szerintem, és igazi hangulatot varázsolnak. Emellett nagyon feltűnőek. Ha éttermem lenne, már építenék is egy hatalmas rózsaszín párducot. :) Íme néhány:

3. nap, Illinois

Korán keltünk, a mai nap célja Springfield elérése volt. 

Ma már "Route66-osabb" volt az út hangulata, ahogy kiértünk Chicagóból. Sajnos néha elég nehéz megtalálni az Utat, de csak néhányszor kellett forgolódnunk (ebből csak egyszer autópályán :)) Sok helyen az autópálya mellett megy az út, akkor kanyarodik el, amikor lakott település következik, mert természetesen az autópálya azokat nem érinti, a 66-os viszont igen.

Hiánycikkek 1.

Ez is egy minisorozat lesz. Bármilyen meglepő, vannak olyan árucikkek, amiket szinte lehetetlen beszerezni. Vagy nem jó helyen keressük őket.

Dezodor

Kb 6 helyen kerestük, a legnagyobb szupermarketben is, ami mellett a Tesco hátulgombolós napközisként szégyenkezhet, de NINCS. Rejtély, hogy az amerikai nők mivel fújják magukat.

Savanyú cukor

Mindenhol kerestük, már Frankfurt óta, de NINCS.

 

Chicago

Az útlevélvizsgálat (és a bevándorlási ellenőrök megnyugtatása hogy TÉNYLEG turisták vagyunk) könnyen, gyorsan zajlott, a bőröndjeink sem keveredtek el. Nem voltak igazak a pletykák arról sem, hogy az O'Hare reptéren káosz lenne, és a csomagjainkat se szedték szét (ki sem nyitották). Úgy látszik ez a Route 66 valami varázsszó errefelé, mert mindenki elmosolyodik és bravózik amikor megemlítjük.

Nagyon nagy tetszést vált ki mindenkiben hogy magyar létünkre ez a történelmi nevezetességük érdekel minket.

Elindultunk 3. Frankfurt

Gyönyörű idő, viharnak nyoma se. Mégidővel is jól állunk. Mivel a gyomrom majd kilyukad az éhségtől, de nem szeretnék Dollárt Euróra váltani, úgyhogy fogyózunk, és reménykedünk benne hogy majd a Chicagoba menő gépen több kaja lesz. (Update: ha-ha-ha kis naiv)
A cigi is egyre jobban hiányzik, füsttel a gyomrában az ember nem éhes. Szóval mivel Frankfurtban elvileg van dohányzó a reptéren, hát kerestünk egyet.