Féltem, hogy nem fog tetszeni. Mert nagy, hangos, zsúfolt, tömeg, meg minden. Amikor megláttam az első kukát, megnyugodtam. Itt emberek laknak, és nem műanyagból vannak. :)
Mivel az amúgy öt órás úthoz hozzáadódott két időzóna, így 7 óra múlva megérkeztünk New Yorkba, a JFK repülőtérre. Sok rosszat hallottam a reptérről, bloggerek azt tanácsolták, hogy az ember próbálja meg elkerülni, mert ez a hely nem kaotikus, hanem a káosz JFK-s, szóval ez a hely maga a káosz, ha innen indulsz akkor legyél kinn fél nappal előtte és akkor talán eléred a géped. Ehhez képest mi még várost is akartunk nézni, szóval jól rákészültünk a küzdelemre, egy Kennedy repülőtér nem foghat ki rajtunk.
Mivel a hazautazás is két és fél napig tartott, ezért megérdemel pár bejegyzést. Amikor vettük a repülőjegyet, hogy minél kedvezőbb legyen az ára, ezért belementünk abba hogy hazafelé hajlandók vagyunk kétszer átszállni. Így a három repülőút, a közöttük lévő átszállási és várakozási időkkel egész szép kis többnapos túrává nőtte ki magát. :)
Ígértem, hogy Los Angelesről még bővebben. Így néhány nap távolságból, jót is rosszat is.
A blog eddig az azonnali benyomások tükre volt, most volt időm az utazás alatt feldolgozni az eddigieket. Miért is volt számomra olyan negatív Los Angeles?
Volt két hiánycikk, amire panaszkodtam az elején, hogy nem lehet beszerezni.
No, ezt picit módosítanom kell, mert végül kitartó munka után sikerült. Találtunk egy óriási méretű supermarketet, ahol 1 féle (!) dezodor közül lehetett választani. A kiszemelt áldozat egy lila Adidas volt. Itthon nincs lila, úgyhogy nem ismertem, de annyira megörültem neki hogy azonnal meg is vettem.
Rövid leszek, mert mindjárt indulnunk kell, meg az űrmúzeumon kívül egyébként is csak az END táblára jutott idő.
Los Angelesről egyszerűen - a város imádói ne olvassanak tovább :) nem nyűgözött le. És akkor még finoman fogalmaztam. Kevésbé finoman:
koszos, büdös, szemetes, zsúfolt, álszent, képmutató, rideg. Bővebben is ki fogom fejteni de most elég sietős. :)
Az Utat végigjártuk, így előbb egy búcsú Kalifornia államtól, aztán az egész úttól.
Megnéztünk egy igazi űrhajót. A program rosszul indult, mert bár interneten előre megvettük a jegyünket, ki is fizettük, mégis végig kellett állnunk egy végeláthatatlan sort a pénztárnál, mert (figyelem ez itt a 21.század, és űrkutatási múzeum!!!) - KI KELLETT NYOMTATNI. Méghozzá 2 dollárért, és azt csak a pénztárban lehet. Szóval 2 óra sorbanállás után bent voltunk.
A tizennegyedik szállásunk, Los Angeles
Kérem vissza a bogarasat!
Ezért talán itt lesz 3G lefedettség, így most már tényleg online nyomonkvethető merre járunk: http://runkeeper.com/user/utonvagyunk/activity/199258920
Ma Barstow-San Bernardino volt a táv. Ez a maga 100 mérföldjével kicsit kevés egy napra, de csak így tudtuk beiktatni a Wigwam Motelt, ami pedig a "mindenképpen" dolgok egyike volt. Nem bántuk meg, hogy mára több időt hagytunk, így a nap olyan laza, mászkálós, nézelődős, sétálós, pancsolós lett. Látványosság meg bőven akad ha az ember nem rohan, hanem kinyitja a szemét - meg a térképét.