A mai terv az volt, hogy eljussunk Flagstaffba, nem volt különösebb extra program betervezve. Szerencsére mégis adódott egy nem várt plusz, a Meteor kráter megnézése, amiről írtam egy külön bejegyzést is.Hamar átértünk Arizónába, így Új-Mexikótól a megszokott módon búcsúzunk:

Hello Arizona!

Arizónába érve, két alapvető dolog változott: több lett a kő a tájban, és jobbak lettek az utak. A kövek néha egészen az út fölé magasodtak. Nem voltak hálóval fedve, ehelyett mindenfelé ki volt írva, hogy figyeljünk a kövekre. Ha figyeljük őket, akkor nem hullanak az útra? Hát én nagyon figyeltem, és tényleg nem hullottak. :)

Egyre több a kő

Mind a helyén maradt

Az indián kultúra hangsúlyosabban volt jelen a látványban. Egy egészen új létesítmény jelent meg, ami eddig nem volt: a kereskedelmi állomások. Aki ismeri az Age of Empires játékot, annak nem lesz új, a játék harmadik (és sajnos utolsó) része az amerikai történelem azon részét dolgozza fel, amikor voltak indiánok, telepesek, és kereskedelmi állomások. Ezért, mivel ez a kedvenc játékom, és ezek az állomások épp olyanok voltak ahogyan elképzeltem őket, kicsit olyan volt számomra az út ezen része, mint amikor megnyílik Meseország kapuja, és beleesik az ember.

Ezek az állomások hegyoldalakban vannak eldugva, gondolom azért mert így könnyebb volt őket védeni a fosztogatók ellen.

Az üzletekben indiánok árulják a portékájukat.

A nagyfőnök figyel

Van is mire, az üzlet mesés

Még a mosdóban is díszítés

Azért vannak furcsaságok...de mindent a vevőért :)

Egy mexikói-amerikai büfében (házi, nem gyorsétterem) ebédeltünk. Igazi amerikai ételeket választottunk. Hamburger és sült csirke. A hamburger olyan csípős volt, hogy vajon mi lett volna ha mexikói ízesítésel kérem...arra gondolni se merek. A hely igazi Route66 feeling volt (benne volt az útikalauzban is), akiszolgálás kedves, az árak még emberiek.

Itt ebédeltünk

Ezt hozták, amíg várjuk az ételt... - elfogyott

Az étlap amerikai fele

Evés után lassan haladtunk, mert olyan sok wigwam volt, és mindnél meg kellett állni (indián dolgokból sose elég). Szebbnél szebbeket láttunk.

Majd ilyenben is fogunk aludni

És végre le tudtam fényképezni azt a szélkerék-félét, ami már Oklahoma óta jellemző, és nagyon tetszik. Szeretnék egy ilyet otthonra, ezért jó sok közeli képet csináltunk, hátha meg lehet építeni.

Azért hogy a Route66 feeling is meglegyen, még láttunk egy igazi, vérbeli amerikai kocsmát (kívülről, mert egyrészt este volt, másrészt ezek elég drágák):

A holnapi programot kicsit megváltoztattuk (Las Vegas lett volna kétszer), helyette még maradunk itt egy napot, és felmegyünk a Grand Canyonba.