Igazi búcsúztató bizottság gyűlt össze, kikísért minket a reptérre mindhárom gyermekünk, anyukám, és persze Miki.

Búcsú

A gyerekek unatkoztak, a várakozás meg csak nőtt-nőtt. Ígyhát elbúcsúzkodtunk, és belevetettük magunkat a vámvizsgálatba.
Kellemes meglepetés ért, mert ezúttal nem kellett mezítláb futkosni, nem is nagyon szedtek szét minket, sőt. Kedvesek voltak, segítőkészek, egész gyorsan túljutottunk a vámvizsgálaton. Kellemes meglepetés.

Ezzel a kellemes meglepetések sora véget is ért, mert ezután a kellemetlenek jönnek.
Eljött a kijelölt idő a beszállásra a repülőbe, de csak nem akart megkezdődni a beszállás. Azután a hangosbemondó közölte, hogy mivel Frankfurtban rossz idő van, várakoztatni kényszerülnek az érkező gépeket, így a mienk nem is indul, csak kb másfél óra múlva.
Ez később még kétszer módosult, úgyhogy korgó gyomorral, több mint két órás késéssel végre beszálltunk a gépbe.

Jó tanács kezdő világutazóknak: sok-sok élelem nélkül ne indulj el repülőútra, ha Lufthansa géppel utazol, akkor legalábbis. Amit élelem címen adnak több óra várakoztatás után, az legfeljebb viccből tekinthető ételnek. Egy 2 éves kisgyereknek sem elég, egy kis étkű felnőttnek is maximum arra elég hogy még éhesebb legyen. Lehetne az új szlogenjük "Fogyjon a Lufthansával" - ugye az egészség mindenek felett... :)

Végre kigördültünk a kifutóra, pár kis nyikorgás és zöttyenés után a madár a levegőben volt, irány Frankfurt.