Megvettük a repülőjegyeket, úgyhogy nincs visszavonás, már biztos hogy megyünk, akkor is, ha végig gyalogolunk Chicago-tól Los Angeles-ig. :) Bár akkor visszafelé úsznunk kell mert nem érjük el a hazafelé tartó repülőt. Kár lenne érte, mert hazafelé teszünk egy kitérőt New Yorkba, ahol éjféltől délután 4-ig lesz időnk járni egyet. Persze lehet hogy éjfélkor nem olyan jó ötlet az utcán császkálni, de ha reggel 6-tól számoljuk, még akkor is van egy kis időnk. Így lett még egy bónusz-feladat, megtervezni hogy mit lehet megnézni New Yorkban 8 óra alatt.
Június 9.-én kezdődik a kaland, és 27.-én jövünk haza.
Addig még nagyon sok dolgunk van, kocsit kell találnunk, szállás ügyében elég csak nagyjából tájékozódni - majdcsak lesz valahogy, azon nem esünk kétségbe.
Az útleveleink is elkészültek közben, és -ha az oldal tetején lévő idézetet komolyan vesszük-, akkor fájdalmas rágondolni hogy hogyan fogunk kinézni, mert a képeink pont olyanok lettek. Kéne egy "Kinek-rondább-az-útlevél-képe" verseny, akkor komoly nyerési esélyekkel indulnánk. Ilyen rossz fotó készítéséhez már tehetség kell, ki kell várni a pillanatot amikor az ügyfél a lehető legelőnytelenebb pózban van és gyorsan exponálni - lehet hogy a hivatalban erre külön tanfolyam van???
A vízummentes-vízumot is ki kell kattingatni (beutazási engedély), hogy még legyen idejük meggyőződni róla hogy ijesztő kinézetünk ellenére szándékaink valószínűleg ártalmatlanok.
Na de ezzel a képpel?!
Az oldal tervezése is elindult. Ezt a bejegyzést még egy mezei Jegyzettömbbe írom, miközben ezt a blogot magam elé képzelem. Már van elképzelésem a látványról, szeretném azt a hangulatot visszaadni, hogy készülődünk, rakosgatunk, tervezünk, minden pillanatban a tervek képlékenyek, formálhatók, és valószínűleg végig így is marad. Ezért valami látszólag összedobált tárgyhalmazra gondoltam, ami akár össze nem illő dolgokat is tartalmaz, mint maga az egész terv. Remélem, sikerül visszaadni a hangulatot, érdekes lesz visszaolvasni. Nem szeretnék 60-as évek beli Amerika hangulatú oldalt (bár az elején arra is gondoltam), mert azok nem mi vagyunk. Azt majd hozni fogjuk, nem pedig vinni. Na, legfeljebb egy kis retró beütés, az még talonban van.
Volt ilyesmi elképzelés, de végül nem ez lett:
