Nagyon meleg napra keltünk reggel. Szerencsére a légkondi jó volt a szobában, úgyhogy ezzel csak akkor szembesültünk, amikor kinyitottuk az ajtót. (Később a kocsi 97 Fahrenheit értéket mutatott kintre, ami Celsiusban 36 körül van)

Nem volt különösebb konkrétum, azon kívül, hogy szép kényelmesen elautózunk Oklahoma Citybe. A szép kényelmes, az kb 400 km-t jelent. A távolságok itt picit másképp működnek mint otthon. Először is, mivel nem autópálya, a haladás lassú. Másodszor, mivel sok a látnivaló, és megállunk elég gyakran, így a haladás lassú. Harmadszor, mivel nagyon erős sebességkorlátozások vannak, a haladás lassú.

És ha egyik sem, akkor vagy inni kell (hőség van a kocsiban még légkondival is), és ha inni kell, akkor ugye...még több megállás lesz. :) - következésképp lassan haladunk. A kocsi szerint átlagosan 26 mérfölddel óránként. Ezzel egy teknősbéka futóversenyen már jó esélyeink lennének. Szerencsére nem futóverseny. :)

Farm

Két komolyabb nevezetességbe "botlottunk". A világ legnagyobb totemoszlopába (külön bejegyzés), és egy emlékműbe, amit a 8 állam összefogásának tiszteletére emeltek (szintén külön bejegyzés).

A kevésbé komolyak, de nem kevésbé érdekesek: 

Egy igazi nagyon régi büfében ebédeltünk (naná hogy hamburgert - az Ipad alkalmazás is ajánlotta, azzal a megjegyzéssel, hogy tegyük a kardiológusunkat gyorstárcsázó gombra)

A büfében is kipróbáltuk a varázsszót, működött :) Van a falon egy hely, ahova azok tesznek cetliket, akik végigmennek az Úton, kértek minket, írjunk valamit. Ígyhát már nyomot is hagytunk magunk után, része lettünk a történelemnek. :)

A mienk is ott van

A mai út Vinitától Oklahoma City-ig tartott. Összességében azt lehet mondani, hogy a kép lassan változik. Míg Illinois városiasabb volt, azután következett Missouri, ami egyértelműen vidék, de még hasonló Illinoishoz, addig mostanra sokkal "indiánosabb" lett a feeling. Meg Verdásabb is. Viszont egy picit kevésbé motoros, kevésbé 60-as évek, nekem jobban átjön a korábbi időszak, a telepeseké.

Az út kitáblázottsága is változott, Oklahomában alig látunk 66-os táblákat (mármint történelmi 66-ost, mert egyébként az utat amin jövünk, most véletlenül tényleg 66-osnak hívják, de ez csak "fekete-fehér" 66-os tábla, nem az igazi). Az épületek viszont sokkal inkább őrzik a múltat, a dekorációkban büszkén használják a Mother Road jelzéseit. Egyre több indián motívum is felbukkan.

Azért muszáj szót ejteni Tulsa és Oklahoma City városokról, mert nagyobbak mint gondoltuk. Mindkettőnek még nemzetközi repülőtere is van, és hatalmasak. (azt hiszem mindkettőben volt 1-2 oda-vissza kanyargás a kocsival mire a 3-4 sáv közül megtaláltuk a mienket).

Persze azért a motorok és motorosok ma sem maradtak el, különleges épületekben sem volt hiány.