A Nagy Utazás. Hogy honnan is az ötlet?
Na igen, ez hosszú. És mivel ez az ElsőBejegyzés, ezért nagyon-nagyon fontos (így szerényen), ezért két változatot csináltam. Sok (amúgy nagyra becsült) ismerősöm csak a levelek első pár sorát olvassa el, mert egyszerűen annyi a kapacitása. Szóval lehet persze röviden is, ez nekik szól: egyszer csak eszembe jutott. :) Na ugye milyen rövid volt?

Ha valaki a bővített változatra kíváncsi, akkor olvasson tovább.

Miért éppen a 66-os? Hogy jött az ötlet?
Szívesen írnám azt hogy régi vágyam volt...erre készültem évek óta, de ez nem lenne igaz. Mert éppenséggel egy pillanat alatt jutott eszembe. (A régi vágyam Egyiptom és a piramisok, de ez még egy darabig plátói marad) Nézzük sorban:

2012. szeptember 9.

Éppen a számítógép előtt ültem (amiben nem sok szokatlan dolog van mert ha nem alszom akkor túlterhelt programozóhoz illőn mindig ezt csinálom), és arra is emlékszem hogy azt kerestem hogy egy datagrid aljára hogyan tudnám egy rendkívüli plusz sorba beleszuszakolni az új rekord felvitelét, hogy üresen ne tűnjön el a weboldalról. Az MSDN-en böngészés közben egyszercsak bevillant a gondolat, hogy ki kéne mozdulni. És még mondjanak rosszat a Microsoftra, micsoda kreativitásra sarkallja az embert. :)

Na jó, erre a legtöbben felkelnek az asztal mellől és kinyújtóztatják a tagjaikat, mondjuk sétálnak egyet. De azt tudni kell hogy én elég ritkán szoktam sétálni. Aki nem ismer, azt is rám suthetné hogy agorafóbiám van, mert el szokott telni 4-5 hónap is anélkül hogy kilépnék a lakásból. Amikor pedig kilépek, akkor alapos okkal (és alapos távolságra) teszem, valahogy az egyszerű séta nem motivál eléggé.

Mint valami kis spóra, befészkelte magát az ötlet. Folytattam a munkát.
Azután letettem a Microsoftot mind a 18 nyitott böngészőablakával meg fülével a tálcára, hagytam a csudába a datagridet és beírtam a Googleba hogy Route66. Hogy miért ezt? A fülemben maradt a Verdák dallama, amit a gyerekek délután néztek.
Azt hiszem ez volt az a pont ahonnan már nem tudtam (meg nem is nagyon akartam) visszafordulni, olyan érzés volt mint a szerelem első látásra. Egy abszurd helyzetben, egy abszurd cél iránt hirtelen támadt, és minden ellenállást legyőzött. :) A legfőbb ellenállás persze az volt, hogy nem igazán vagyunk hű de gazdagok, és ugye azért ez nem a szomszédban van. Vagyis az odasétálunk nem jöhet szóba, sőt, még az odabiciklizünk sem.
Biztos mindenki ismeri azt az érzést, amikor sok észérvet tudunk valami ellen felhozni, de....a kisördög nem tágít. Ez olyan volt.
Egész éjjel gyűjtöttem az infókat az útról, keresgéltem élménybeszámolókat azoktól akik már megtették. Meglepve tapasztaltam, hogy - bár eléggé sokan eljutottak ide - nincs igazán részletes, átfogó leírás róla. Kis morzsákból megpróbáltam összerakni a képet, miközben kikristályosodott bennem hogy talán ez nem is olyan lehetetlen.
Meg persze Tominak 3 éves korában megígértem hogy egyszer elmegyünk Disneylandbe.

Már jócskán elmúlt 3 éves, szóval mikor ha nem most. Kívülről és messziről legalább megnézzük. :)

Ha mellőzzük a luxust, megtaláljuk a kreatív olcsó megoldásokat, akkor is bőven akad élmény. Szerencsére Tomit úgy neveltem, hogy a jég hátán is megéljen nyafogás nélkül, és ez annyira jól sikerült hogy néha még én is meglepődök rajta mennyire talpraesett.
Hát lássuk a minimumot.
Nem úszhatjuk át az óceánt, ezért a repülőjegy biztos kell.
Kicsit fárasztó és lassú lenne 4000 km-t gyalogolni, ezért kocsit kell bérelnünk.
A kényszereknek itt vége is, minden egyébről már magunk dönthetünk. Hurrá.

A következő nyárig még bőségesen volt idő. Úgy döntöttem, jegelem a dolgot pár hétig, hogy kiderüljön számomra, biztosan akarom-e.

2012. október

Jó sokat ráhagytam, eltelt egy hónap amikor ismét komolyan elővettem az ötletet. Milliomosok azóta se lettünk, de a lelkesedésem cseppet sem változott.

Beláttam ha komolyan gondolom, lassan meg kéne osztanom a terveimet az érintettekkel. Az utazóval és az itthon maradókkal is.

2012. november

November közepe volt, amikor megemlítettem a dolgot Tominak. Ugyanazzal a rezignált nyugalommal fogadta mint mindent a világon. Aki ismeri, az biztosan tudja miről beszélek. Mondasz neki valami Igazán Nagy Dolgot, és tratammm, dobpergés, lélegzet-visszafojtva várod a Nagy Hatást...és...akkor azt mondja: ühüm. :) ...és visszabújik a laptopjába.

Az ühümös fogadtatás után kicsit később (azért benne is elindult a bogár hihi), pedig felvette a jobbik énem szerepét, miszerint ez tök jó, de úgy mégis miből. Valahogy olyan érzésem támadt mintha ő lenne az én apukám és nem én az ő anyukája, ahogy szempillantás alatt rávilágított a szuper-zseniális ötletem egyetlen gyenge pontjára. Ó hát hol van a fiatalságból a kalandvágy?! :) Na de azért sikerült meggyőznöm hogy ilyen apróságokon nem fogunk fennakadni, majd összehozzuk. Addig még nagyon sokat lehet dolgozni.
Zárójelben megjegyzem, hogy azért eddigre már ő is eljutott odáig, hogy megnézte a repülőjegy-árusítókat, a kocsikölcsönzőket, és a fellelhető blogokat a témáról, szóval a lelkesedés fertőzőnek bizonyult, nahát mégiscsak az én gyerekem! :)

2012 december

Elérkezett az idő, hogy kis családunk többi tagjával is megosszam a terveinket.

Férjem csodálkozva-meghökkenve fogadta a dolgot (bár az együtt töltött évek alatt azért már megedződött - és különben is nagyon jó fej, valamiért csak hozzámentem), azt is bevallotta hogy kicsit irigykedik :) - szóval alapvetően pozitív volt a hozzáállása, de hogy mindenki milyen földhözragadt, hát ő is finoman érdeklődött hogy esetleg nyertem-e a Lottón. :)

Az itthon maradók

Anyukám persze végigsorolta, hogy jaj mi lesz ha lezuhan a repülő meg motorosbandák megtámadnak meg minden egyéb katasztrófahelyzet és ufó-megszállás bekövetkezik (egyedül neki eszébe sem jutott az utazás költsége), apukám meg egyetértett vele mint mindig (de neki azért eszébe jutottak a költségek is). Három kicsi gyermekemnek még nincs teljes értékű szavazati joga, de szerintük a Verdákat meglátogatni szuper dolog, csak kár hogy kicsik nem mehetnek, de az azért jó lesz hogy hozunk nekik valamit.
Így december közepén a dolgok a helyükre kerültek, és immáron elkezdhettük tervezni az utazást.

Azóta is minden datagridről a 66-os út jut eszembe. Élmény a munka, imádom a datagrideket.

Ja, és megígérem magamnak hogy csak ez a bejegyzés ilyen hosszú (legfeljebb nem tartom be).