A 66-os út legveszélyesebb szakasza az Oatman Highway, ami egy folyó által létrehozott áramlási területen átszeli a Fekete-hegységet. Két érdekessége van: az egyik, hogy a különböző erek és patakok úgy keresztezik az utat, hogy nincs az út kiemelve (a víz átfolyik az úton), csak egy tábla figyelmeztet arra, hogy éppen egy átfolyó patak következik, és ha a víz magas, akkor ne hajts bele. Ez a kisebbik. A nagyobbik, hogy az út nagyon éles hajtűkanyarokkal mászik fel a hegyre majd jön le róla, és igen rossz állapotban van. Nagyon szűk, két kocsi csak éppenhogy fér el rajta, az út széle helyenként le van töredezve, hiányzik. Se korlát, se fényvisszaverő nincs az út szélén. Gyakori a többtíz méteres mélység, közvetlenül a kocsi mellett, úgy, hogy a széle porlik a szakadékba. Mindeközben rendkívül erős szél fúj a hegyen, ami könnyebb autókat képes volt lesodorni az útról a mélységbe.
A sok haláleset miatt az útszakasz Bloody 66 néven híresült el. 1953-ban áthelyezték az út nyomvonalát egy biztonságosabb helyre, de a régi utat nem zárták le, és az továbbra is népszerű maradt.
Amikor terveztem az utat, úgy gondoltam, ezt a részt kihagyjuk, és az 1953 után épített szakaszon megyünk majd. Biztos voltam benne hogy ki lesz táblázva. Hát nem volt (az utak kitáblázását illetően nincs az a szájbarágás mint itthon, néha nagyon kreatívnak kell lenni hogy az ember megtalálja amit keres), és az Ipad appom se jelezte a veszélyes szakaszt, simán odavezette az utat.
Először az kezdett gyanús lenni, hogy nagyon rossz minőségű a burkolat, azután az, hogy a megszokott amerikai (túl)biztonságos szélesség és korlát nincs meg. Az átfolyó patakokra figyelmeztető táblákat viccesnek találtuk, mert aszály lévén patak sehol sem volt. Ezután a 6-8 % körüli emelkedők kezdtek gyanúsak lenni. Akkor már sejtettem hogy most megnézzük a Bloody66-ot. Visszafordulni nincs hol, mert annyira szűk és meredek az út, hogy lehetetlen megfordulni, irány a jó 30 Km-es szerpentin.
A 20-as tábla azért elég gyanús - később 15 lett
A kilátás szédületes
Jobbra a mélység, balra szikla
A következő kanyar
Az út széle
Gyakran lépésben lehet haladni, mert nem lehet belátni a szembejövő sávot, ahol esetleg valaki nem húzódik eléggé a szélére, gyakran nem látszik hogy egyáltalán hol az út széle, és gyakoriak a teljesen visszaforduló hajtűkanyarok. A legerősebb szakaszon, a hegy tetején lévő átjáró felé közeledve megjelennek az út szélén a keresztek (nekik nem sikerült). - ezek minden előjelző táblánál hatásosabbak a sebességkorlátozás betartását illetően.
Szerencsére csak 2 szembejövő kocsit fogtunk ki, és két nálunk erősebb autó előzött meg minket (éppen le tudtunk húzódni egy kis félreállóba, mert egyébként lehetetlen lett volna). Gyakran olyan volt az út, hogy ha megálltunk volna, már nem tudunk a kocsiból kiszállni mert nincs hova. Időnként nem is mertem oldalra nézni, csak a telefonom tartottam ki hogy kamerázzon. Szerencsére Tominak nincs tériszonya, mert nehezen lehetett volna úgy vezetni hogy nem nézünk oda. :)
Ha mindezeken túlteszi az ember magát, a kilátás szédületes, ahogy a hegytetőről lenézve látszik az egész környék, és a szűk, meredek, hajtűkanyaros szerpentin. A völgybe érve pedig igazi meglepetés fogad, egy kis élő szellemváros, ahol mintha a vadnyugat elevenedne meg. Olyan fogadó, kocsma, üzletek, házak, járművek, mint anno 1953 előtt, amikor az út még erre ment, és a cowboyok az ujjukon pörgették a stukkert. :)
Ez nem dekoráció, igazi
Ez is igazi, most miatta a sebességkorlátozás
Azért élő-szellemváros, mert díszletként használják, vadnyugati show-kat tartanak itt, filmezéshez is kiváló terep, így valójában van élet, sok embert láttunk. Hogy hogyan kerültek ide, az kiderült az út folytatásában, mert Needles felől ha valaki csak eddig jön (zsákutcának tekinti), akkor egészen jól megközelíthető. Na persze mi a másik irányból érkeztünk...
Valószínűleg a 40-es úton sokkal eseménytelenebb lett volna ez a táv, így végül is (annak ismeretében hogy nem estünk le és a kocsi se sérült meg) megérte. Csak erős idegzetűeknek ajánlott az Oatman Highway táblánál jobbra fordulni.