Mindenképp útba akartuk ejteni. Sikerült, bár a körülmények nem annyira kedveztek. Először is, csúsztunk az idővel (St.Louis nem is olyan egyszerű közlekedésben mint képzeltük), másodszor, árad a Missisipi, úgyhogy a szó szoros értelmében ki volt centizve.

Amikor odaértünk, tűzött a nap, 35 fokos hőség volt. Nem igazán volt kitáblázva az út, az se volt egyértelmű, hogy be lehet hajtani - de azért bementünk. A híd előtt van egy másik híd (az a folyó kisebbik fele), miután azon áthajt az ember, onnan csak gyalog lehet menni, le van zárva. Letettük az autót a parkolóban és besétáltunk.

Félelmetes, csak ez jutott eszembe. A semmi közepén, az áradó folyó hangjával a háttérben, állatvisítás, madárvijjogás kíséretében. A sztori miatt is, és hozzá a természet megadja az alaphangot. Adrenalinfüggőknek kötelező!

Nem volt tömeg. :) Ez a mi kocsink...