Korán keltünk, a mai nap célja Springfield elérése volt. 

Ma már "Route66-osabb" volt az út hangulata, ahogy kiértünk Chicagóból. Sajnos néha elég nehéz megtalálni az Utat, de csak néhányszor kellett forgolódnunk (ebből csak egyszer autópályán :)) Sok helyen az autópálya mellett megy az út, akkor kanyarodik el, amikor lakott település következik, mert természetesen az autópálya azokat nem érinti, a 66-os viszont igen.

Ezen a képen még jobban látszik, ahogy mellettünk az autópálya:

Itt az is látszik, ami a Springfield előtti szakasz egyik fő látványosága, hogy az eredeti utat meghagyták, és mellette építettek másikat. Az eredeti természetesen nem járható, csak látványosság. Mivel a kereszteződéseket nem engedik használni, ezért minden kereszteződésnél ilyen vége van az útnak:

Tulajdonképpen az út látványosságai főleg ilyesmik, valahogy olyan érzése van az embernek néha, mintha valami óriási, 4000 km hosszú múzeumban járna. Folyamatosan javítgatják, és táblázzák az utat, helyreállítják és megnyitják az eredeti épületeket. Itt például egy töltőállomás, ahogyan régen kinézett (természetesen benzin nem jön belőle):

Elhaladtunk még nagyon sok hangulatos hely mellett, ezek a kedvencek:

Az Iphone alkalmazás szerint egy régi erőd

Ilyen emlékhelyek vannak az út mellett (amikor sikerül észrevenni őket). Amire pedig már napok óta vártunk, végre láttunk motorosokat, méghozzá egy egész csapatot:

Az út gyakran olyan egyenes, mint az autópálya:

...néha viszont embert próbáló feladat eligazodni a táblák között.

Nagyon érdekesek, hangulatosak a vasúti átjárók:

...és az út mentén (nagyon gyakran előforduló) hatalmas trafó-telepek.

Meg ezek az épületek is elég gyakoriak:

Az időjárás nagyon meleg, ami érdekes, mert "hivatalosan" az időjárás widget csak olyan hőmérsékletet jelez, mint Budapesten, de meg lehet sülni. Akár süt a nap, akár nem, a levegő páratartalma nagyon magas, és kb. 35 foknak lehet érezni a hőmérsékletet. Nem panaszkodhatunk, vihar csak egyszer volt, akkor is éjjel. Egész nap erős napsütés volt, az Ipaddal navigálás elég nehézkes volt, mert ügyesen kell forgatni hogy ne magamat lássam benne. Azt se tudtam eddig, hogy ha álló tájolásban tartjuk az Ipadot, akkor a napszemüveg teljesen kiszűri a fényét és fekete mintha ki lenne kapcsolva, viszont ha vízszintes tájolásban tartjuk, akkor simán látszik.

Vissza az útra...belekóstoltunk Amerika ételeibe is, beültünk egy igazi útmenti büfébe, ahol a kávét kancsóban viszik ki és van zenegép.

A kaja ISTENI volt, nagyon értenek mindenhez ami egészségtelen :), és jó sokat is adnak belőle.

McDonaldsban is voltunk, többször is (a napi koffein beszerzése, mert az kering az ereimben). Itt így néz ki egy Meki:

Amiről még mindenképpen szerettem volna írni, az a közbiztonság. Amikor bemennek a McDonaldsba, nyitva hagyják a kocsit, benne az előzőleg bevásárolt szatyrokkal, ugyancsak ezt teszik a szupermarkatbe menet. Mindkét este gyalog sétáltunk kaját keresni, és olyan környéken szálltunk meg, ahol valószínűleg 5 km körzetben csak mi voltunk fehérek (az árak :)), de még egy apróság sem történt amiért meg kellett volna ijednünk, egy rossz nézés sem. Totál biztonságos. Annak ellenére, hogy itt nem divat hogy a rendőr minden mondvacsinált dologért kötekedjen, ha valaki nem bűnöző, akkor nem foglalkoznak vele, hagynak élni, urambocsá átmenni a zebra nélküli helyen, vagy kicsit gyorsabban a kelleténél (amúgy elég kellemetlen sebességkorlátozások vannak - amit még a rendőrök se tartanak be)

Mai "how are you" statisztika: 11 (barátságos idegenek akik csak úgy megszólítottak)

Az útitervünket is sikerült tartanunk, úgyhogy ez a nap is épp olyan szuper volt mint az előző :).