Féltem, hogy nem fog tetszeni. Mert nagy, hangos, zsúfolt, tömeg, meg minden. Amikor megláttam az első kukát, megnyugodtam. Itt emberek laknak, és nem műanyagból vannak. :)
Ma Barstow-San Bernardino volt a táv. Ez a maga 100 mérföldjével kicsit kevés egy napra, de csak így tudtuk beiktatni a Wigwam Motelt, ami pedig a "mindenképpen" dolgok egyike volt. Nem bántuk meg, hogy mára több időt hagytunk, így a nap olyan laza, mászkálós, nézelődős, sétálós, pancsolós lett. Látványosság meg bőven akad ha az ember nem rohan, hanem kinyitja a szemét - meg a térképét.
Napfényes reggelre ébredtünk. A reggeli meglepetés-vendégünkről már írtam. Ma a tervben nem volt komolyabb látványosság, csak menni az úton, Barstowig, ami kevesebb mint 200 mérföld, úgyhogy laza, kényelmes nap igérkezett.
Ma átléptünk Kaliforniába, ezért a szokott módon búcsúzunk Arizónától, mégha Tomi el is bohóckodta. :) És mégha Arizonában nincs a táblákra írva az állam neve. :(
Hello, California!
A mai terv az volt, hogy eljussunk Flagstaffba, nem volt különösebb extra program betervezve. Szerencsére mégis adódott egy nem várt plusz, a Meteor kráter megnézése, amiről írtam egy külön bejegyzést is.Hamar átértünk Arizónába, így Új-Mexikótól a megszokott módon búcsúzunk:
Hello Arizona!
...néha ugye követi a helyismerettel rendelkezőt, ahelyett hogy az eszére hallgatna.
Az a vicc jutott eszembe a szőke nőről, aki bemegy a parkolóba, csak azért mert az előtte levő is bement. Na igen, ez mi voltunk. Történt ugyanis, hogy a szupermarketben láttunk fura gyümölcsöket, amiről fogalmunk se volt hogy micsoda, és mellettük egy hatalmas hegy banán, egészen sötétzöld banán méghozzá. Nem egy kicsit zöldes, hanem olyan rendesen, mint egy görögdinnye. Ha otthon vagyunk, fujjogva továbbállunk. De...