Esős, borús reggelre ébredtünk. Ennek ellenére nagyon fülledt meleg volt, úgyhogy a melegholmi továbbra sem került elő. Nagyon előrelátón tegnap kimostam egy pólót, mert annyira meleg van, hogy -bár minden napra hoztam egyet és megfogadtam hogy nem mosok- a fekete színű póló ijesztően közel került. Apropó, jótanács kezdő Route66 túrázóknak: a fekete póló kerülendő, mert azon túl hogy hülyének néznek benne a 38 fokban, még meg is sülsz. :)

Így indult a nap

A mai utiterv szerint eljutunk Texas államba, azon belül estig Amarillóba, ahol van lefoglalt szállásunk.

Az eső hol erősebben, hol gyengébben esett, néha egészen besötétedett.

Ha esetleg nem jutott volna eszünkbe hogy itt néha hurrikánok is szoktak lenni, az út emlékeztetett rá, egyre-másra tűntek fel a némrég kétszer pusztító hurrikánok nyomai. Nem volt a levegőben katasztrófa-hangulat a városban, így erről szinte meg is feledkeztünk. Tomi ártatlanul meg is kérdezte, itt mindenki egyszerre bontja a házát? - Hát ja, ahogy vesszük, a hurrikán mindet egyszerre bontotta le.

Az is látszott, hogy már jól haladnak az újjáépítéssel, van aki befejezte az új tetőt is.

Az ablaktörlő alig tudta vinni az esőt, és olyan sötét volt mintha esteledne. Jól beleléptünk a gázba, biztos ami biztos. :) Azután egyik pillanatról a másikra kisütött a nap. Semmi átmenet. 

Oklahomában még megnéztünk néhány nagyon érdekes helyet (külön bejegyzésekben vannak), majd a szokásos táblás fényképpel elbúcsúztunk az államtól.

Helló, Texas!

Nagyon is észrevettük, hogy átértünk Texasba. A közlekedés, az utak, a táblák....totál másmilyen minden. Az úti útmutatóm viccesen úgy jelölte a látványosságot, hogy "Texas Surprise"...hát kerestük mi az, mert nem adott több magyarázatot, csak azt írta oda, hogy meglátod.

Megláttuk. :) A látványosság lényege az, hogy az autóutakról a le-, és felhajtók úgy vannak kialakítva, hogy a semmiből egyszercsak megjelenik a másik jármű - velünk szemben, és a mi oldalunkon! Ezt azért szokni kell...szép kis surprise. Szerencsére ez nem sokszor fordul elő, mert Texas olyan kihalt, hogy megyünk 10-20 km utat anélkül, hogy másik autót látnánk. Csak marhafarmok, és kukoricaföldek, olyan távolságra, amit el sem tudtunk képzelni.

High-tech öntözőberendezés

Még egy különös kis meglepetést tartogatott Texas, itt történt másodszor a 66-oson, hogy egyszercsak elfogyott az út. A szó szoros értelmében. Egyik pillanatban még ott vannak a mérföldjelzők, a sebességkorlátozó tábla, csík középen, aztán egyszerűen vége a burkolatnak, és jön a susnyákos... :)

Az élet csupa meglepetés

Egyéb úti érdekességek is voltak, amit eddig nem láttunk: hatalmas hidak, nagyon hosszúak, magasak, ki van írva a folyó neve a híd mellé, de amikor beizzított fényképezőgéppel keressük a vizet, a nagy semmi. Nincs benne víz, vagy egy 40 cm széles kis erecske, amit akár át is lehetne lépni. :) Kicsit (nagyon) felültervezték a hidakat, vagy komolyan változott az éghajlat, vagy évszakos változása van a vizeknek, ennek még utánanézek majd.

A "folyó" 40 cm széles és kb 10 cm mély :)

Gépszörnyek

...azért szerencsére láttunk ma is egy csapatot.

A hangjuk sajnos nincs itt

Csendespihenő

Természeti csodákat még nem nagyon láttunk, csak végtelen egyenes síkságot, a korlátlan semmit. Amikor nagyon messze nézve sincs semmi. Már az a látnivaló.

Ilyenkor érezzük hogy mekkorák vagyunk

Láttunk egy híd alatt igazi madárparadicsomot:

A hangjuk szerencsére nincs itt :)

Lámpaszörnyek helyett táblaszörnyeket is. Ezekben az az érdekes, hogy előjelző nélküliek, a kereszteződésben vannak. Ha forgalom is lenne, akkor embert próbáló feladat volna elolvasni, kikeresni amelyik kell, közben 3 irányba elsőbséget adni, és nem felidegesíteni a mögöttem levőt - aki kívülről tudja ezt a táblát... :)

A csel, hogy nincs is út balra, legalábbis itt

Egy rövid szakaszon az eredeti, keskeny, régi útburkolattal fedett 66-os is mellettünk volt, még az amin a telepesek vándoroltak nyugatra. Szinte oda lehet képzelni a szekereket. De kocsival nem járható. A tábla is látszik némi keresgélés után.

Így is hangulatos bekukkantani

8 óra autózás után megérkeztünk Amarillóba.